A tiltott gyümölcs a legfinomabb
Életünket lényegileg maghatározza az állandóság és a változás kényes egyensúlya. Ez az öltözködésben, a divatban talán még tettenérhetőbb, mint máshol.
Az adott társadalmi rétegen belül a ruhaviseletben fellelhető apró különbségek segítségével különültek el az egyes személyek. Az öltözködés változása együtt jár az értékek és a gondolkodás átalakulásával.
A serdülőkorba lépő gyerekek számára azért fontos az öltözködés, mert egyrészt a ruhák megválasztásán keresztül képesek integrálódni a számukra vonzó kortársak csoportjába, másrészt ily módon jelzik szüleik számára, hogy a korábbi kapcsolatukat új alapokra szeretnék helyezni. Befestik hajukat rikító színre, piercinget rakatnak az orrukba, és a szülők számára elviselhetetlen zenét hallgatnak. Emellett pedig olyan extravagáns ruhákat vesznek fel, mellyel mindenki figyelmét felkeltik.
A szülőnek pedig szembesülnie kell azzal, hogy gyermekük olyan identitást keres, amely esetleg nem illeszkedik a róla korábban kialakított képhez, nem passzol a szülő előzetes elvárásaihoz.
Emlékszem, mikor 16 évesen megcsináltattam első piercingemet, édesanyám úgy nézett rám, mintha nem ismerne. Nem értette, hogy az ő jó tanuló kislánya miért tesz „ilyen szörnyűséget”. Egy kis idő elteltével viszont rádöbbent, hogy ugyanaz az eminens vagyok, aki voltam, csak egy kicsit más külsővel. A következő piercingemet pedig már a szüleim javasolták.
A gyermeke által választott életforma elsőre bármennyire is idegen a szülő számára, megfelelő empátiával és kitartással elfogadható. A szülők nagy hibát követnek el, ha radikálisan visszautasítják a gyermekükben lezajlott változást. Akkor járnak el helyesen és intelligensen, ha megpróbálják elfogadni gyermekük új ruhadarabjait, és különböző testékszereit.
Hozzászólás zárolva.