A világ leghatékonyabb gyógyszere!
Az ötvenes években Bálint Mihály orvos, klinikai munkája során rádöbbent, hogy a legszélesebb körben alkalmazott gyógyszer maga a gyógyítást végző személy, az orvos.
Ennek a gyógyszernek azonban nem igen van hivatalos gyógyszertana, pedig ahányféle az orvosi viselkedés, annyiféle eredményt lehet vele elérni.
Sőt, ennek a gyógyszernek mellékhatásai is lehetnek, esetleg újabb betegségeket idézhet elő. De a legkülönösebb mégis csak az, hogy hiába adagolják megfelelően az orvosgyógyszert, nem mindig akaródzik a szándékolt módon hatni.
Mi lehet az orvosgyógyszer hatóanyaga?- jön magától értetődően a kérdés.
Bálint ezt igen találóan apostoli funkciónak nevezte el. Ebben a fogalomban körvonalazódik az orvos személyisége.
Minden orvosnak van egy elképzelése arról, hogy milyen a jó és rossz páciens, és mit lehet elvárni egy betegtől. Például gyerekkorunk óta arra tanítanak bennünket, hogy nem kell szégyellni a meztelenséget az orvos előtt. De vannak egyéb elvárások is!
Néhány hete egy gyógyító központban várakoztam az orvosgyógyszeremre, s várakozás közben átolvastam az intézmény küldetésnyilatkozatát. Ebben előkelő helyen szerepelt az a kitétel, hogy az orvos joggal várhatja el tőlem, a betegtől, hogy mindent megtegyek a pontos diagnózis felállítása, és a gyógyulás érdekében.
Tehát ezek szerint a szocializáció része lenne az is, hogy felnőttként működjünk közre a terápiában.
Ez különös. Mert a hangzatos szavak ellenére, Bálint Mihály szerint az apostoli hevületben a doktorok igyekeznek rávenni a beteget arra, hogy előbb-utóbb fogadják el az ő nézőpontjukat, hisz ők a tudás letéteményesei- ergo, mintegy meg akarják őket téríteni. Ez pedig némileg gyermeki pozícióba helyezi a korábban felnőttnek vélt állampolgárt. Nem?
No, de lépjünk át ezen az ellentmondáson, és nézzük meg közelebbről az apostoli funkciónak három kiemelt területét, ahol szó szerint maga az orvos a gyógyszer, és nincs szükség valódi orvosságokra:
A beteglátogató orvos
A súlyos, gyakran gyógyíthatatlan betegek látogatásáról van szó. Sokan reményt és biztatást merítnek pusztán az orvos jelenlétéből, biztató szavaiból.
A vigasztaló orvos
Az emberek egyre inkább elmagányosodnak, egyedül maradnak problémáikkal. Egyetlen ember van,aki mindig elérhető: ez pedig az orvos. Így felkeresve őket panaszkodnak, s elsősorban ezen van a hangsúly, hisz a tünetek többnyire jelentéktelenek.
Hozzászólás zárolva.