Ajándékok

   Most van az, amikor cserélünk, vagy elhatározzuk, hogy cserélni fogunk, vagy jó mélyre elsüllyesztjük valahová a nem túl szerencsésnek minősülő ajándékokat, esetleg azzal a szándékkal, hogy alkalomadtán továbbajándékozzuk. Csúnya dolog, viszont praktikus. A felsoroltak közül a legkényelmesebb megoldás, de igényel némi raktározási felületet sőt, munkát is követel tőlünk.

  Lehet, hogy túlburjánzott az adminisztrációs mániám, de évek óta listát vezetek arról, hogy ki, milyen ajándékot kapott tőlem. Haszna, hogy elkerülhetem az ismétléseket, illetve siker esetén tudhatom, hogy abban az irányban lesz érdemes majd újabb ajándékot adni. Van azonban még egy listám: a feleslegesnek minősített ajándékokról, és arról, hogy kitől kaptam: vissza ne jusson a feladóhoz.(Bár néha megérdemelné.)

  Érdemes figyelni a hatást és az utóhatást is. Ünnepi alkalmakkor mindenkiből kitör a nagy színművész. A látható öröm ellenére sem biztos, hogy célba találtunk ötletünkkel. Egyszer igazán bájos faliképpel leptem meg egy barátnőmet, ismerve ízlését és lakását, odaillőnek és eredetinek látszott, a képet mégsem láttam soha kitéve. Megtanultam, hogy lakásdíszt soha többé nem ajándékozok. Mégoly nagy beleérző képességem ellenére sem tudom a más ízlését elsajátítani. Saját káromon is okultam: hihetetlenül feldühít, ha valaki beleavatkozik az én lakberendezésembe. Ráadásul ez még soha senkinek nem is sikerült. Figyelmes baráttól különösen zokon veszem, hogy bár tudja rólam, gyűlölöm a csetreszeket, egy éve különösen nagy írtóhadjáratot folytatok ellenük, mégis ilyesmivel lep meg. Az elképesztő bordó-arany üveg gyümölcsöstál megy a süllyesztőbe, nemkülönben a kétszemélyes szép szalvéta-alátét készlet, amely ovális asztalomon sehogyan sem fér el. Valaki majd örül neki – vagy továbbajándékozza.

                           Faragó Judit