Ami Neked élvezet, abba én belehalok…
„Tegnap úgy jártunk, mint a „Hét krajcár” történetben, úgy guberáltuk össze a kabátzsebekből és a táskák mélyéről, a kenyérre valót.” – meséli a négy gyerekes szomszédom.
Tényleg, miből élünk jól, már aki így él? És hogyan éli túl a hétköznapokat, akinek éppen sokkal kevesebb, vagy semmi sem jut?
Miért kevés az egyik embernek az, ami a másiknak a mindent jelenti?
Miért lehet értékes az egyiknek az, amit a másik szinte észre sem vesz? Miért nyílik egyre szélesebbre az a bizonyos "olló"? Hát már nincs semmi, ami közös értékünk lehetne?
Talán egy dolog( vagy kettő) azért van, ami mindenki számára a legfontosabb…
Én már tudom, azt hiszem. A földszinten lakó fiatal apukával most süvített el a mentő…Állítólag infarktust kapott a kimerültségtől…
Facebook hozzászólás
Hozzászólás zárolva.