Angyalok táncolnak a mécsesek körül
Mindenki másképp emlékezik meg halottairól. Többnyire megtelnek a temetők, a sírokat körbelengi az őszi rózsa és krizantém illata, mécsesek és gyertyák világítják meg a szellemek és az angyalok útját – akik sokak hite szerint – ilyenkor eljönnek, hogy legalább lélekben együtt legyenek szeretteikkel.
Mint ahogy bármerre járok az ország borvidékein, mindig úgy érzem Tibi láthatatlanul elkísér engem, mosolyog és lelkesen bíztat, ha belemélyedünk barátainkkal a magyar borászat nehézségeiről szóló eszmecserébe, s megpróbálok – a magam módján – lelkesedést önteni kesergő borász társaiba. Csóválja a fejét, ha hibát lát, és csillog a szeme, ha bárki sikeréről esik szó.
De bennem élnek első főnökeim tanításai, s azokkal együtt ők maguk is, akik örök életre elköteleztek a szorgalom, a tisztesség és a megbízhatóság útján. S ha meg is kísértene bárki, vagy bármi, hogy erről akár egy kicsit is megpróbáljak letérni, tudom, ők nem hagynák.
Ők mind az én angyalaim, akik, vigyáznak rám, segítenek, fogják a kezem, súgnak még akkor is, ha éppen nem hallom őket oly élesen.
És mikor meggyújtottam az összes mécsest, leülök, kinyitok egy üveg finom pezsgőt – természetesen élő angyalaim Péter és Kálmán pincéjéből – s mindenkivel képzeletben koccintok egyet: az én Istenem tartson meg Titeket nekem!
LK
Hozzászólás zárolva.