Anya, ne akarj mindig „megtömni” engem!
Néha azt gondolom, hogy a gyerekeim többet fogyasztanak el egy vacsora alkalmával, mint mi, felnőttek. Nagyon nehéz azt mondani, hogy állj, hiszen örülök, ha jól esznek. Én az evést természetes folyamatnak tekintem…
H a gyermek csak turkálja az ételt, ne siettessük, és ne is szidjuk le. Csupán kérdezzük meg, hogy eszik e még valamit, ha nem, vegyük el előle a tányért és engedjük útjára. Nem biztos, hogy egy kicsi gyermek végig tud ülni, egy órás vacsorát, amikor a felnőttek komótosan esznek, közben beszélgetnek. Ez neki szenvedés! Az evés soha ne legyen büntetés!
Torkoskodni se engedjük, majd a legközelebbi étkezéskor megkapja a neki járó falatokat. Ha evés után nyafog, hogy éhes, ne engedjük nyalakodni, nassolni. Egy gyermeknek el kell sajátítani az evés ritmusát. Meg kell tanulnia, hogy az evés során vegye magához a szükséges táplálékot.
Ha a gyermek már kórosan keveset eszik, vagy étvágytalanságban szenved, feltétlenül forduljunk orvoshoz, illetve megfelelő szakember segítségét kérjük! Ha az étvágytalanságnak nincs fiziológiás oka, nem betegségből ered, segítséget kérhetünk kineziológustól, pszichológustól is!
S.K.
Hozzászólás zárolva.