Az első, és a legszebb! Mindenkinek látnia kell!
Ha valaki Nagyszombaton jár, mindenképpen el kell látogatnia a Nagyszombati jezsuita templomba, mely mérföldkő a magyar művészettörténetben. Ez az első barokk emlékünk, mely méltán tükrözi a katolikus egyház eszméjét, és az ellenreformációt.
A templom homlokzatán a klasszikus reneszánsz rendező elvét láthatjuk: a római Colosseum mintájára dór, ión és korinthoszi falpillérek tagolják. A falpilléreken nagy kiugrású, mély árnyékot vető párkányok támaszkodnak, amelyek az építmény horizontális hangsúlyát biztosítják. Szintenként különböznek az ablakok, a szobor – vakfülkék, és a szintek magasság is más. A legfeltűnőbb sajátossága a templomnak, hogy a homlokzaton láthatunk egy attika elemet, egy igazi barokk motívumot a volutát.
Mikor belépünk a templomtérbe, egy hatalmas dongaboltozott főhajót láthatunk, melyhez kétoldalt árkádokból nyíló kápolnasor illeszkedik. A széles hajóhoz pedig, egyenes záródású szentély csatlakozik.
Az építkezést 1636-ban fejezték be, és ez az alaprajz típus megmaradt a 18. század első harmadáig.
A templombelső díszítése
A templom külső megjelenését a síkban tartott, vakolt felületű főhomlokzata határozza meg. Lapos pilaszterek, különböző méretű és formájú ablakok, szobor- és vakfülkék adják külső ritmusát, s markáns vízszintes párkányok osztják szintekre. A felület fülkéiben, az 1680-as években készült életnagyságú, dinamikus apostolszobrok láthatóak, melyek ezen együttese ritkaságnak számít még a XVII. században. Volutás, háromszögű timpanonnal koronázott oromzatát magasba törő tornyok veszik körül. Reprezentativitását díszes, faragott kapu teszi hangsúlyossá.
A barokk kori képzőművészetünk fejlődését csak szoros egységben vizsgálhatjuk az építészettel. A szobrászat és a festészet alkotásai szorosan beleilleszkednek a templom építészeti egységébe. A kor gazdagabb lehetőségeinek köszönhetően a XVII. századi képzőművészetünk képe még összetettebb, szövevényesebb, mint az építészeté. Az ismert, fennmaradt alkotásokból kitűnik, hogy régi és új, a hagyományos késői reneszánsz és az új korai barokk hosszú időn át egymás mellett, egymással összefonódva érvényesültek. A barokk képzőművészet szerves egységben legkorábban az egyházi művészetben jelentkezik. Az ellenreformáció szemléletét érvényre juttató templomi díszítésben oltárokon, stukkókon találkozunk először barokk formákkal.
A barokk oltárművészetben általánossá válik, hogy Jézus Krisztus életét és különböző szentek legendáit ábrázolják. Új oltártípus honosodott meg még a század elején. Ennek egyik első, nagyjelentőségű emléke a nagyszombati jezsuita templom főoltára, mely Balthasar Knilling és Stadler Veit oltárfaragó mesterek műve (1637-1640). A csavart oszlopokkal, erőteljesen tagolt párkányokkal három, illetve vízszintes irányba négy részre osztott, szobrokkal és festményekkel díszített oltárépítmény zárt építészeti egységet alkot a templomban. A részletelemek hangsúlyos, kiemelt tagozatoknak van alárendelve, s éppen ez adja, hogy az összkép egységesebb, tömörebb, mint a középkori szárnyasoltárok esetében.
Hozzászólás zárolva.