Az első lakásom története 2.rész

Vacogok, mert úgy tűnik ősz lett, csak nem vettem észre: a hőmérő higanyszála hirtelen tizenfokokra süllyedt, és napokig az istennek sem ment feljebb. Amikor becsomagoltam a ruháimat, néhány darabot hagytam csupán elöl, azzal a naiv gondolattal, hogy egy-két nap múlva úgyis kicsomagolok. Ez a pár darab persze némi – kánikulára való – topocska, nadrágocska, szandál. Ezért most kitartóan vacogok, a cicámmal az ölemben. Balra tőlem a fürdőkádam. Igen, balra, vagyis a szobában… persze, hogyne tudnám, hogy egy fürdőkádnak a fürdőszobában a helye. Nos, ez itt van. Fürdőszobám ugyanis egyáltalán nincs.

            Ma hajnalban érkeztem. A holmim nagy része már pár napja itt tölti idejét, ma csak én és a cicám érkeztünk. Véglegesen. Nem húzhattam tovább az időt az albérletben, így is 1.-e helyett 9.-e van. Megérkezvén épp csak arrébb toltam néhány dobozt, sebtében felmostam egy szobasarkot – a „nappalit” – és leraktam a matracomat. A galéria ugyanis egyelőre használhatatlan: mivel levágtak belőle egy darabot a terveknek megfelelően, így csak egy oldal tartja, és a szentlélek. Remélem elég kitartóak lesznek ők ketten, hiszen alatta minden cuccom, a törékeny étkészlettől kezdve a számítógépemig. Matraclerakás után aludtam nagyjából 1 órát, és akkor megérkezett két kőműves megorvosolni szegény fürdőszobámat. Nem, ők nem az előző csapatból való emberek, hanem teljesen újak, nagy szerencsém volt, hogy rájuk találtam…

            Azt gyanítom, hogy enyhe átverés áldozata lettem. Mint ahogy említettem már, a kollégám emberei elkezdték az átalakításokat. A tervekből csupán a galéria levágása ment zökkenőmentesen. A fürdőszoba viszont annál több meglepetést tartogatott. Ahol az ajtót akartam megnyitni, egy kémény uralta a terepet. Nosza, nem gond, lebontjuk. Jött az első meglepetés: A kéményben mentek a gázcsövek a bojlerhez. Olyan bejáratot meg ugye senki nem látott még, ahol kb. mellmagasságban csövek futnak ide s tova. Ki kell tehát szedni a csöveket, felbontani a fürdő alját, és abba lerakni. A konyha és szoba közti boltíves megoldás sem mehetett egyszerűen: úgy, ahogy én szerettem volna, lehetetlen, mert nem fogja semmi tartani a falat. Marad tehát a szoba bejárata az eredeti helyen, boltívesre igazítva, és mellette csupán egy boltíves ablakocska. Ez mondjuk nem gond. A fürdő már annál inkább. Amelynek olyan a fala, mintha részeg kőművesek rakták volna: derékszöget, egyenességet még hírből sem ismer. Pláne ott, ahol a kémény volt, remek terméskövek meredeznek a falból némelyütt, máshol viszont lyuk van. Na, persze nem teljes lyuk, hiszen a ház külső fala legalább negyven centi vastag, csupán „belső felületi egyenetlenség” a jellemző. A kollégám pár napja feljött hozzám az irodába, és felvázolta, hogy haladnak, mik a gondok, és hogy miket kéne még csinálni. A fürdő falának egyenetlenségét gipszkartonnal lehet orvosolni, a galériát meg kell csinálni tartósra, az előszobába beépített szekrény, stb. stb., lelkesen bólogattam, majd elképedve néztem a lista aljára írott számot… ugye, ez nem az ára mindezen mutatványoknak? Hát persze, hogy de.