Az ember nem feledheti halottait!
Manapság a temetés az egyik legszomorúbb eseménye az életnek, fájdalmas búcsú ez az eltávozott szerettünktől, ismerősünktől. Ám nem mindig volt ez így.
Az ókorban a fáraókkal együtt temették el kedves tárgyaikat és szolgáikat, és a honfoglaló magyarokat is lovukkal, fegyvereikkel együtt hantolták el. Később a keresztény egyház a lovas temetéseket betiltotta, hiszen hitük szerint a porhüvelynek nincs szüksége semmire. Ezt a tiltást sok vidéken nem tudták elfogadni, és még évszázadokig belecsempészték a koporsóba az elhunyt legkedvesebb tárgyait, de olyan is előfordult, hogy kedvenc ételét készítették oda, vagy kedvenc italával locsolták meg a sírhalmot.
A temetkezési szokások minden kultúrában és időszakban mások, ám egy közös bennük: az, hogy az ember nem feledkezhet meg őseiről, elődeiről, mindarról, amit hozzátartozóitól kapott.
Hozzászólás zárolva.