Az olasz dizsnya

Nem gondoltam volna, hogy van valami, ami az egész napos mini-klubbolásnál és a több száz ember előtti baby denszelésnél is megerőltetőbb…aztán eljött a péntek este…

Először is szögezzük le, hogy a „dizsnya” szó számomra a legnegatívabb kifejezés, amivel valaha szórakozóhelyet illettem. A dizsnya az a hely, ahol huszad-kategóriás zenei aláfestés mellett szürcsölgethetjük méreg drága, ám annál hígabb koktélunkat, mialatt szemtanúi lehetünk 14 éves pubik viharos (5 perces) románcainak.

Otthon igyekszem kerülni ezeket a helyeket, és lévén Budapest nagy város, ez az esetek 99 százalékában sikerül is. Viszont itt, Pacengo cityben, nem valami gigászi a választék: Night Festival vagy Night Festival. Ez ugyanis a helyi „dizsnya”, ahova a környező kempingek közönsége jár éjjelente. A 6 napi kempingbe zártság után még ez is jobb, mint a semmi, így hetente egyszer megesik, hogy letévedek.

Első élményem az éjszaka hatalmas fesztiváljával kapcsolatban az az olasz vendégszeretetet megszégyenítő jelenet volt, amikor a nagy darab, nagy kopasz fejű szekus nem akart beengedni, mert nem volt nálam a kemping passzom. Hiába próbáltam bizonygatni angolul, magyarul, hogy turista vagyok, 10 perces heves vita után válogatott olasz sértésekkel rakott ki a sorból. Aztán valami jótét lélek megszánt egy kemping kártyával, és így végre behatolhattam a képzeletemben addigra fantasztikussá avanzsált szórakozóhelyre – bocsánat, dizsnyába.

Már az első lépések után világossá vált, hogy fantáziám és a realitás közt hatalmas szakadék tátong. Pontosabban nem is az első lépések, hanem az első kiszivárgó ütemek alapján döbbentem rá, hogy túl nagy energiát fektettem a bejutásba ahhoz képest, amit jutalmul kaptam. A DJ amolyan DJ Pista, aki időnként CD-t cserél, és amúgy elégedetten legelteti a szemét a hatalmas őrjöngő tömegen. Mert tömeg – mindennek ellenére – az van. Az átlag életkor ilyenkor a falu nyugdíjas lakosságával együtt sem éri el a tizennégyet, aki pedig véletlenül már a tizennyolcat is betöltötte, az hevesen próbál utat törni magának a bár felé, hogy legalább némi röviddel enyhítse első ledöbbenését.