Az öregedés -nyugdíj, vágyakozás és a „hideg” ágy

Az öregedés

Alig néhány év az az élet, amikor a nő felfedezi saját értékeit, vonzerejét, hatékonyságát. Szinte alig élvezi a biztonságérzetét, máris ott érzi a háta mögött a feltörekvő ifjú nemzedéket, akivel jóban kell(ene) lennie, de sokszor fáj látni azt a kicsattanó fiatalságot, melyet ő is birtokolt, csak nem volt olyan magabiztos, mint "ők", "azok". Nem is gondolunk arra, hogy az öntudat és önbizalom érzéséért minden korban, minden életszakaszban meg kell "dolgozni". Lazsálásra ebben a kérdésben sincs pardon.

Miért érték a fiatalság, miért szégyen az öregedés? Ma, mikor a nőknek számtalan lehetőségük van a fiatalság (látszatának) megőrzésére. A mai kor asszonyainak többsége tíz-tizenöt évet "letagadhat" életkorából. Nemcsak azért, mert van a menopausa bántalmai ellen igénybe veszi a hormonpótló kezelés. Nemcsak azért, mert ügyel megjelenésére és helyesen alkalmazza a kozmetikumokat és helyesen táplálkozik, mert sportol.

Frissek és fiatalosak azért is, mert mentálisan is nyitottak, mert akarnak. Tele vannak célokkal, tervekkel. És mégis. A lélek belső, titkos rekeszében egyre tolakodóbban jelenik meg a kétségbeesés. Egyre nagyobb és nagyobb pánik övezi a negyvenedik, a negyvenötödik és az ötvenedik születésnap közeledtét, és szinte borsózik a hátunk, ha arra gondolunk, hogy nyugdíjba megyünk. Kolléganőink ilyen búcsúztatásánál farizeus mosoly mögé rejtjük félelmünket,hogy következik a "jól megérdemelt pihenés…". Pedig néha szeretnénk mi is lazítani, csak ne legyen kötelező! Kötelező életforma, amely arról szól, hogy "nincs már ránk szükség", megöregedtünk.

Nosztalgiázva gondolunk elődeinkre, akiknek az öregedés nem volt a "rém". Akiknek nemhogy szégyen nem volt az ősz haj, a nevető ránc. Inkább érték volt. Értéke volt az életkornak, az abból fakadó, megélt tapasztalatoknak. A tapasztalatok átadása volt a feladatuk, amit kértek is tőlük. Titkok tudói voltak, melyet időben továbbadtak, hogy a nők bölcsen és nyugodtan irányítsák maguk és családjuk életét.