Az őszinteség teszi tönkre a kapcsolatokat!?
„Az apai nagyapám mesélt egy történetet gyerekkoromban, ami arról szólt, hogy egy vasárnap a testvére egyszer csak felállt az asztaltól, vette a kalapját és közölte, örökre elmegy. Miért? – kérdezte a felesége.
Ne a vágyadat, a másikat szeresd
A 100% őszinteség az általunk megkérdezett esetekben sem jött be: a történetek általában arról szóltak, hogy az őszinteségből veszekedés lett, utána pedig semmi sem változott, a párok nem tudtak változtatni a szokásaikon, viszont egyre inkább egymás idegeire mentek.
C. Molnár Emma pszichológus szerint ennek az lehet az oka, hogy nem objektív személyként tekintünk a másikra.
"Egy férfi-nő kapcsolat alapvetően egy választás mentén zajlik – mondja a szakember. – A választásnak van egy nagy csapdája, nevezetesen az, hogy vajon a vágyaink teljesítőjét látjuk-e a másikban, vagy pedig azt nézzük, az ő szándéka, vágya, képessége passzol-e a miénkhez. Ha nem számítjuk bele a másik akaratát a történetbe, hanem egy ilyen vágy-motívum alapján történik a választás, akkor a kapcsolatnak viszonylag rövid időn belül megjelennek a hátulütői, mert egyszer csak számon kéri egymáson a két fél, hogy ugyan miért nem vagy a vágyteljesítőm."
C. Molnár Emma egy olyan példát hoz fel, amikor egy nő arra panaszkodott, évek óta együtt volt a párjával, aki nem kívánta őt, és két-három hónap is eltelt két szeretkezés között. "Igaz – ismerte be a hölgy – mindig ilyen volt, de én most már rosszul bírom."
A szakember szerint itt nem segítene az őszinteség. Inkább a hölgynek kellene eldönteni, hogy kárpótolja-e őt egy neki jóleső élet, egy szövetségi viszony, egy érzelmi kiegészülés a számára elégtelen szexualitásért. Ha nem, akkor egyszerűbb véget vetni a kapcsolatnak.
Őszinte nemzetek
A Times Online cikk szerzője különböző nációkról is leírja, mennyire jellemző rájuk az őszinteség. "A közép-európaiak kegyetlenül őszinték – írja Stefanie Marsh. – Ahogyan a balkániak és a kelet-európaiak is." Az írónő példákat hoz fel, többek között egy bosnyák barátjának esetét, akivel együtt ebédelt: "Ebben a nyakláncban olyan vagy, mint egy szajha" – mondta neki a barátja, aki nagyon meglepődött, hogy ezután kérte a számlát, és otthagyta. Megemlíti még az indiai újságárust is, akinél vásárolni szokott, és aki hosszú időn át minden reggel azzal üdvözölte, hogy "nagyon fáradtnak néz ki, vagy talán beteg?" Majd a túlságosan szókimondó történetek után így folytatja: "A kegyetlen őszinteség hadműveletének olyasmivel kell kezdődnie, ami az udvariasság, a diplomatikus viselkedés és a túlzások körül forog."
Hozzászólás zárolva.