Baba a családban

2. Életmód, öltözködés: minden téren (fizikai, munka, sport ) tartózkodni kell a túlzásoktól. Indokolt a napi 1-2 óra friss levegőn való tartózkodás, könnyű séta. Kerülje a terhes a zárt, rosszul szellőzött, dohányfüstös helyiségeket. Fontos a kielégítő éjszakai nyugalom. A hosszú utazás, a hirtelen és erőteljes klímaváltozás nem ajánlott. A végbelet naponta 1x, a hólyagot naponta többször kell üríteni. Tilos ülőfürdőt venni a fokozott alhasi vérbőség miatt! Naponta legalább egyszer kell zuhanyozni. A genitalékat tisztálkodáskor csak kívülről szabad lemosni, tilos a hüvelybe nyúlni, vagy hüvelyöblítést végezni! A ruházat legyen kényelmes és könnyű, a fehérnemű légáteresztő és pamut. Kényelmes, lapos sarkú cipőt válasszunk.

3. Torna: speciálisan terheseknek összeállított gyakorlatot szakember vezetésével végezze a terhes. A terhes torna csak a 12. hét után, szülés-nőgyógyász szakorvos engedélyével végezhető. Ezek célja a keringés javítása, a helyes testtartás megtanítása és a légzés technika elsajátítása.

4. Kommunikáció a magzattal: a köztudatban még ma is tartja magát az álláspont, miszerint a gyermek lelki fejlődése világrajövetelével veszi kezdetét.

Akart és nem akart gyermekek összehasonlító vizsgálatából kiderül, hogy a csecsemőhalálozási arány, az agyi károsodás, a mentális retardáció és a súlyos szocializációs zavarok a nem akart gyermekek körében szignifikánsan magasabb számban fordulnak elő. A nem kívánt gyermekek körében végzett más vizsgálatok a születés utáni első hónapban kétszer magasabb csecsemőhalálozási arányt mutatnak a kívánt gyermekekhez képest. A kapcsolatfejlesztő programok alkalmasak következtetések levonására: miután a babák kötődési készsége jobb, IQ-szintjük magasabb. A kutatók az eddig rendelkezésre álló összes adat reanalízisét elvégezve oda lyukadtak ki, hogy az IQ-szintünket génjeink mindössze 34%-ban, míg az ntrauterin környezet 66%-ban határozza meg (Matt McGue 1997). A méhen belüli környezet, a kapcsolat a döntő. A terhesség vége felé közeledve fel kell készülni a szülésre-születésre, más szóval az elszakadásra. Ahol kötődés van, ott elszakadás is, és ennek megfelelően gyász is. A 36. héttől azt javasoljuk az anyáknak, kezdjék gyermeküket és önmagukat is felkészíteni az elszakadásra. Fel kell hívni a gyermek figyelmét arra, hogy nem megszabadulni akarnak tőlük, ahogy ezt egyébként a babák megélik, hanem világra hozni őket, mert a további fejlődésükre belül már nincsen tér. Azt is jó közölni a babákkal, hogy mi fog történni velük a szülés-születés során, és mi vár rájuk a külvilágban.