Befektetés és élvezet együtt!
Elődeink nemcsak azért akasztottak a falra műalkotásokat, mert akkor még nem volt színes poszter, hanem azért is, mert tudták: a művészet varázslatos dolog. Egy a szívnek kedves festmény mindig jó érzéssel tölti el a tulajdonosát. Olykor vigaszt, megnyugvást nyújthat, vagy épp erőt ad, hogy szembenézhessünk az újabb kihívásokkal.
Jó néhány Nádler-festményt a tulajdonosa a legértékesebb kincsei közé sorolja, és nem a forintban kifejezett értéke miatt.
Nádler István
1938. november 29-én született Visegrádon. 1958-1963 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán tanult, mestere Hincz Gyula. A hatvanas években Franciaországban és Németországban volt tanulmányúton. 1971-1972-ben az esseni Folkwang Múzeum ösztöndíjasa. 1976-ban Finnországban, 1977-ben Csehországban dolgozott művésztelepen. 1978-ban Nyugat-Németországban és Hollandiában jár tanulmányúton, műveit kiállította a Magyar Nemzeti Galériában és a Műcsarnokban. 1982-ben Cagnes-sur-Merben a XIV. Nemzetközi Festészeti Fesztivál zsűrijének különdíját kapta. 1985-ben a baden-badeni 4. Európai Grafikai Biennále első díjasa. 1986-ban Kelemen Károllyal, Birkás Ákossal, valamint Bak Imrével együtt képviselte Magyarországot a XLII. Velencei Biennálén. Ugyanebben az évben Munkácsy-díjat kapott. 1992-ben a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasaként Rómában alkotott. 1993-ban a firenzei Villa Romana vendégművésze volt. 1997-ben Érdemes Művész elismerésben részesült, 1999-ben a Los Angeles-i University of California vendégprofesszora volt. 2001-ben a Műcsarnokban rendezett nagy egyéni kiállítást, s még ebben az évben Kossuth-díjjal tüntették ki. 2003-ban Svájcban, 2004-ben Berlinben töltött hosszabb időt. 2005-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja lett.
– bálványos –
Fotó: Hans-Ludwig Böhme, Förster Tamás, Sulyok Miklós
A cikk a Piac és Profit 2008. májusi számának NHD mellékletében jelent meg.
Hozzászólás zárolva.