Beteg a lányom! Magánügy! Nem!
Dühös vagyok, de már nem tehetetlen. Nem magánügy. Megint van egy vírus, amiről nem beszélnek, nem nyilatkoznak, nem publikus. Nagyon beteg a lányom húsz évesen. Magánügy.
Az, hogy én rákosan tévelygek, magamra vagyok utalva ötvenesen, az megélhető, de az, hogy a gyerekeink, unokáink ennyire kiszolgáltatott helyzetbe kerüljenek….
Én, mint szülő megoldottam remélhetően egy helyzetet, mint gondolom adott esetben sok szülő ennél nehezebb helyzeteket is, ahogy tudta…
De…ugye sokat és merészen beszélnek az oktatás és a való élet , gyakorlat és a gazdaság elkülönüléséről, magyarul, hogy alkalmazhatatlan tudást tanulnak a felsőfokú intézményekben.
De sosincs szó az orvostudományról, mert, miért?
Ott talán más mércék uralkodnak? Zárt törvények… Istenem mi kell ehhez, hogy megváltozzanak?
Valószínű az orvosok szülőként megélik az én, mi helyzetünket.
Azért jó lenne, ha valaki megtörné a hallgatásukat és a felelősségüket átfogalmaznák a való életre.
Nem tudom mi velük a baj, de a baj nagy, és ez az, amit mindenki előbb-utóbb megtapasztal.
Bumeráng? Meddig lehet ezt kivédeni?
Hozzászólás zárolva.