Bodri kutyám sírjára egy csontot viszek…

 Macskaszerető családként gyakran mi is a kertünk végében „ástuk el” kimúlt kedvenceinket. Azok, akik nem voltak ilyen előnyös helyzetben, ki tudja, hogy kényszer megoldásként hányszor választották a kukát és társait. Esetleg kisurrantak éjjel egy ásóval, s a közelben lévő zöld természetben helyezték örök nyugalomra kis állataikat.

Ma már ennek is megvan a maga kultusza. Számos városban nyitottak már temetkezési helyet erre a célra. Cégek, magánszemélyek vállalkoztak arra, hogy kedvenceinknek olyan végtisztességben legyen részük, mint” embertársaiknak.” Általában hamvasztják négylábú barátainkat, (melyen a gazdi is jelen lehet,) és kívánság szerint egy rövid szertartással el is temetik. Választhatunk egyszerű urnát, vagy a vörös és fekete kerámiából készült  iparművészeti remekeket is . Mindenki a pénztárcája és négylábújának érdemei szerint dönthet.

Mindenképpen megérdemlik a végtisztességet, hiszen hűséges társaink akár a sírig is.

Gyakran ők mentik meg a mi életünket, vagy halnak utánunk bánatukban, ragaszkodásukat is bizonyítva.

Íme két kis történet bizonyosságul:

A kutya a halálba is követte gazdáját

 Ugyanazon a napon és ugyanabban a betegségben pusztult el Rómában egy 15 éves  keverék kutya, mint a gazdája. Mind a 67 éves férfi, mind a kutyája asztmás volt, s mindkettejük élete ugyanazon a napon zárult le. A gazdié a lakásától néhány kilométerre lévő kórházban, kutyájáé a lakásban. Nem sokkal azután, hogy a férfit állapotának súlyosbodása miatt kórházba vitték, a kutya kitört hazulról, eljutott a kórházba, és bement abba a kórterembe, ahol a gazdi feküdt. Leült a beteg ágya mellé és órákon át, mozdulatlanul őrizte. Az orvosoknak megesett a szívük a hűséges kutyán, neki is adtak a gazdi gyógyszeréből, de aztán intézkedniük kellett: hazavitették. A férfi nemsokára meghalt a kórházban, és a hűséges eb csaknem ugyanabban az időben pusztult el.  

Oscar, a macska, aki megérzi a halált