Boldog hajótörött

Én úgy hallgatom mindig, mint mesét

Ahogy Recsken sok rabtárs a barakkban

Mikor az igaz szó, ostoba beszéd

Nem volt a sorssal, soha haragban

Minden mondata igaz és tiszta

A szerelemről és a háborúról

Hogy Magyarországra miért jött vissza

Ő kit hazugság nem érhet utol

Anekdotája mindig több száz van

És ragaszkodik az optimizmushoz

Attilával ült egykor kávéházban

Nyúlt szivarhoz és a piros musthoz

Látott és megélt már több mint sokat

Egyszer sem mondta: elment életkedvem

Cellában nevette az elvtársakat

Csókról álmodott farkasveremben

Pedig ütötték és puhították

Mégsem vénült meg, a múlt nem lett sötét

És iróniából sincs benne hiány

Hold asszony fonja nyakába ölét

Nem is hallottam még tőle panaszt

Pedig írtak és tettek ellene

Kőt dobtak utána, vagy lyukas garast

Mondták azt is: nem magyar szelleme

Fogvatartóin nő már a dudva

Hű maradt magához, és ez nem kevés

Nem itt van róla elnevezve utca

Mégis mézédes minden ébredés

Tiszteljük és becsüljük annyian

Európait a fehérek között

Kérdezzük a jövőről kíváncsian

És mesél, a boldog hajótörött

Móritz Mátyás