Bolzanói séta Böbével
Alessandro nem tipikus olasz – gondoltam, amikor elkezdtünk együtt dolgozni. Nem taperol, nem gátlástalan, nem kicsattanóan jókedvű. Külső szempontjából se az a tipikus dzsigoló, már ami a bor és szemszínét illeti. Kicsit német.
Szóval a sightseeing körutat viszonylag hamar lezavartuk, és már indultunk is haza, hogy másnap fél tízkor eleget tehessünk animátori hivatásunknak. Furcsa, most, hogy már csak 2 hét van hátra, kezd eltűnni a honvágyam: persze vágyom rá, hogy végre láthassam a „szeretteimet”, de ijesztőnek tűnik, hogy ezt a két animátor elvtársat lehet, hogy soha többet nem látom.
Facebook hozzászólás
Hozzászólás zárolva.