Búcsúnk szebb és könnyebb lett egy nehezen felejthető ebéddel
Immár hagyományosnak is mondható, hogy témaindító, ötletelő „szerkesztőségi” megbeszéléseinket kis csapatunk olyan helyen rendezi, amely inspirál minket, és méltó arra is, hogy ezeket az élményeinket megosszuk Önökkel.
Második fogásként hármunknál is győzött a menüben szereplő Penne á la Carbonara, azaz a szénégető módra készült tészta: enyhén fűszeres sajtmártás, enyhén füstölt sonka csíkokkal. Pont úgy elkészítve, és pont akkora adagban, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Anita azonban nincs jó viszonyban a tésztákkal, így pincérünk egy Bélszín carpacciot ajánlott neki, mely rukkolával és koktélparadicsommal gazdagon megrakva, balzsamecettel megbolondítva érkezett, igazi mediterrán hangulatot sugározva. (Milyen jó, hogy ezekhez a friss alkotóelemekhez már nem csupán nyáron lehet hozzájutni! Ráadásul a rukkola az egyik legegészségesebb salátaféle: gazdag ásványi anyagokban és vízben, így a tisztítókúrák elmaradhatatlan alkotórésze)
A második fogás mellé pincérünk – jó érzékkel – egy könnyű, zamatos 2006-os évjáratú Kékfrankost ajánlott a Polgár Pincéből. Ajánlatát elfogadtuk, s nem csalódtunk – pompásan illet a tésztához is, és a hajszálvékony bélszín szeletekhez is, és a balzsamecettel sem „veszett össze”
A desszertet Erzsi és Anita már inkább kihagyta, a nasit kedvelő Judit viszont kérte a menü harmadik fogását, a diós csigát. A frissen sült kis tekercsek oly élvezetet jelentettek számára, hogy diszkréten – mint egy gyerek – még cuppogott is hozzá. Én inkább egy „kis” sajttálat választottam, ami cseppet sem volt kicsi, jutott belőle a többieknek is. Mellé pedig még egy kortynyi 2006-os Cabernet sauvignon-t is „bevállaltam”.
Igen kényelmes „ellátásban” volt részünk, hiszen érkezéskor a borbárban telepedtünk le a már említett üvegasztalok mellé, ahol dohányozni is lehet. A hangulatos kis terembe egyébként a nap folyamán bárki, bármikor betérhet, beszélgetni, kóstolgatni a borokat, s mellé finom „borkorcsolyákat” falatozni. Az ebédet azonban már az igazi éttermi asztalhoz terítették, elegáns, kifejezetten „trendi” tányérokkal, evőeszközökkel. (S persze a borospohár mérete ellen sem lehetett kifogásom.)
A recepció mellett alakították ki a vinotékát, ahol nem csupán a vendégek vásárolhatják meg azt a bort, ami a legjobban ízlett, hanem a nyitva tartás alatt bárki vásárolhat, akár este is, a barátokhoz menet.
Hozzászólás zárolva.