Bush-megálló
Olyan fergeteges poénok csattogtak a látványosságra kiéhezett tömegben, mint például, hogy „ne Bush-lakodj, mindjárt jön a George”, meg hogy „itt állunk a Bush-sávban” vagy „Bush-megállóban”.
Kedves Életforma.hu és Olvasói!
Nem tudom, önök hogy jutottak el az elmúlt 2 napban A-ból B-be, de nekem okozott némi nehézséget Bokor György magyarországi látogatása.
Milyen jó is az, amikor az ember saját pénzéből emelnek kordont, és állítanak rendőrt az orra elé, hogy akadályozza a közlekedésben – gondoltam az Üllői és a körút sarkán álldogálva szerda este úgy 8 után 5 perccel. Próbáltam megvitatni a férjemmel a dolgot, akivel együtt rostokoltunk egy helyben fél órát az amerikai delegáció látogatása miatt, de mindössze annyit reagált, hogy ne menjek diplomatának.
Miután végignéztem, hogy néhány sorstársam hogy gazserál – eredménytelenül – a rendőröknél, hogy engedjék már át, mert siet, megpróbáltam áthangolni az agyam felháborodásról szórakozásra. Sikerült. Már csak azért is, mert rájöttem, hogy a lebénult csomóponton körülöttem állók mind így tesznek: jön a Bush, mulat a nép! Amerika, ami a legtöbb magyarnak maximum felébredéskor integet vissza, most végiggurul a szemünk előtt.
A néhány perc alatt összeverődött, több száz fős tömeg izgatottan mocorgott, a környező házak ablakaiban fürtökben lógtak az emberek. Az egyik bácsi távcsővel felszerelkezve vizsgálta az ürességtől kongó Üllőit – vagy a mélyen dekoltált pólós lányokat… Rájöttem, hogy nemcsak azok az emberek alkotják a spontán csoportosulást, akik elakadtak közlekedés közben, hanem van, aki szabályosan azért jön oda, hogy lássa az attrakciót. Kóla volt, pop corn nem. Olyan fergeteges poénok csattogtak a látványosságra kiéhezett tömegben, mint például, hogy „ne Bush-lakodj, mindjárt jön a George”, meg hogy „itt állunk a Bush-sávban” vagy „Bush-megállóban”.
Az amerikai action movie mindössze 60 másodpercig tartott – a végéről szinte hiányoltam a tapsot. Ahogy tovább indultunk megint belém nyilallt az a fájó kérdés, hogy ez a felhajtás vajon mennyibe kerül az államnak – nekünk? Kenyeret és cirkuszt a népnek, szól a mondás, na de ennél azért jobb cirkuszt is el tudnék képzelni, amit a kenyeremből rendeznek. Nem tudom, hogy Gyuri, aki még számolni se tud (48 az nem 56), megérdemli-e, hogy így vigyázzanak rá.
Hozzászólás zárolva.