Csak egy kis időre gondolkodj el ezen, kérlek!
Családos vagy? Tényleg? Jeszusom, még gyereked is van?-sorjáznak a meglepett kérdések felé,s pár pillanat múlva már úgy érzi, hogy ezek szerint ez valami különleges létforma lehet.
Amikor megszületik,mint egy kisautó gördül le a Teremtés futószalagjáról- milyen bájos hasonlat a Szeretetkönyvből. Modernizált szóképe az anya-kozmosztól való leválásnak, az egyedüllét megtapasztalásának abban a pillanatban,amikor levágnak minket a köldökzsinórjáról. A sírás is ennek a legördülésnek a jelzése: Itt vagyok,egyedül vagyok. Valahová tartoznom kell.
S ha szerencsénk van,akkor anyánk,apánk fészket rak nekünk,s a fészket kibéleli szeretettel, melegséggel és gondoskodással. Később megtanít bennünket szárnyat bontani, ki-kiröppenni, s ha kell, óvatos, de határozott mozdulattal maga bátorít a fészek elhagyásra.
Ha megtapasztaltad ezt a fészek-élményt, jó esélyekkel indulsz te is a fészekrakók közt, bár talán nem is sejted, hogy mekkora munka- szálanként összetapasztani, egyben tartani és óvni ezt a közös lakhelyet, életteret.
Mert ha nem figyelünk egymásra, ha csak a fiókákra irányítjuk figyelmünket, akkor hamar szem elől tévesztjük egymást, elnémul a házasságunk. Maradék emberek leszünk.
Gyökössy Endre egyik cikkében olvastam róluk: a maradék ember az utolsó a családban. Övé a gyerekek tányérján lévő utolsó falat, a maradék palacsinta a kulimászos lekvárral, a feleség vagy férj maradék ideje és szeretete. És mindig egyre kevesebb.
Mert a család millió dologra teremtetett meg, csak gyermekeink születése után,mintha elfelejtenénk, hogy két ember szövetsége adja a szilárd támpillérét,s ha ők ketten meggyengülnek, ha az ő erőt adó kapcsoltuk háttérbe szorul,akkor alapjaiban reng meg az egész szerkezet.
Hiszem,hogy a házasság és a család-még ha idejét múlt képződményként is tartják számon az új évezredben, nem szólhat másról, mint egy élhetőbb, szerethetőbb világ utáni titkos vágyról egymás közt és egymásért is: a szeretet és gondoskodás, a bizalom és az öröm légköréről. Az élet tanulásáról és tanításáról. Értékekről, nélkülözhetetlen batyukról.
Hogy lehet és kell együtt lélegezni, kertet keríteni és fát ültetni, hogy jó érzés megóvni a gyümölcsöket és még jobb együtt szüretelni.
Hogy mindez egy olyan lehetőség, ahol igenis tanulhatod magadat és a másikat.
Hozzászólás zárolva.