Damaszkusz legfőbb kincse az étkek gazdagsága
Otília Al Zafari pozsonyi konyhájában is őrzi az arab ízeket: „Fiaim bár itt születtek, de arab ételeken nőttek fel, és szegényesnek tartják a szlovák konyhát”
A temetések után is tartanak halotti tort?
Igen, de csak feketekávét kínálnak. Aztán az elhunyt halálát követő hetedik és negyvenedik napon tartanak emlékünnepséget, és ekkor szolgálják fel az úzit, ami rétestésztába csomagolt rizses hús.
Ramadánkor negyvennapos böjt van az arab világban. Tényleg mindenki betartja?
Még azok is, akik nem nagyon vallásosak. Ilyenkor napkeltétől napnyugtáig még vizet sem vehet magához az ember, csak a betegek kapnak felmentést, de a felépülésük után be kell pótolniuk a koplalást. Napnyugta után aztán minden háznál gazdagon megterítenek és belakmároznak, de ez a szokás csak az utóbbi években terjedt el, régebben csupán pár szem datolyát ettek és tejet ittak rá. Mára ebből csak a datolyával töltött kalács, a maamúl maradt meg, amit a ramadán végeztével sütnek.
Ha a szokásokat nem is, a recepteket nyilván Pozsonyban is megőrizte.
Amióta hazajöttünk, túlnyomórészt arab ételeket főzök. Néha gondot okoz a megfelelő zöldségek és fűszerek beszerzése, de már kikísérleteztem, mi mivel helyettesíthető. A kedvenc fűszereimet máig is Szíriából küldi a sógornőm, ilyen például a summáq, amely különös savanykás ízt ad az ételeknek, vagy a zöld koriander, amely egészen megbolondítja a húsételeket és a mártásokat. A fiaim már itt születtek, de arab ételeken nőttek fel, és szegényesnek tartják a szlovák konyhát, így aztán mindennap elég sok időt töltök főzéssel. Hiába, magam neveltem ilyen igényes kosztosokat.
VRABEC MÁRIA
Hozzászólás zárolva.