Drága Anyukám, ez a te napod!
Egy nap, mely arról a személyről szól, kinek az életünket köszönhetjük, aki felnevelt, gondoskodott rólunk, akinél jobban senki sem szerethet. Egy nap, melyen meghálálhatjuk a sok jót, a gondoskodást, a féltést. Mert az anyai szeretet, soha ki nem apad… csak egyetlen másik hozzáfogható szeretet van, az apukánké, de neki sajnos nem jutott nap!
Ők ketten, így együtt, tőlük származom, az ő vérük és génjük keveréke vagyok. Ők így együtt neveltek, szerettek, s együtt drukkolnak azért, hogy jól alakuljon az életem. S ezért a sok jóért a büszkeséget, a tiszteletet kapják cserébe. Mert a sikereimnek ők is részesei, ilyenkor összenéznek, mosolyognak, s örülnek, s talán egy pillanatra elfelejtik a sok áldozatot is, melyet értem és a testvéreimért hoztak.
Bárhol jártam, csavarogtam a világban, mindig tudtam, hogy van egy otthonom, ahová hazavárnak. Mindig, mikor útra keltem apukám azzal a kérdéssel engedett el, hogy mikor jössz haza kislányom? – s mit tehet ilyenkor az érzékeny lelkületű gyermek, elpityeredik, s tényleg arra gondol, hogy mindenhol jó, de legjobb otthon.
"Ki emel, ki emel,/ ringat engemet?/ Kinyitnám én a szemem,/ de már nem lehet… Elolvadt a világ,/ de a közepén/ anya ül és ott ülök/ az ölében én." – s apa mindkettőnket átkarol, s már odafentről figyel…
Drága Szüleim, mindent köszönök nektek!
fotó: Holland Virágiroda
Hozzászólás zárolva.