Egészségturizmus

A Magyar Fürdőszövetség azonban kifogásolja, hogy 2003 ősze óta az Országos Egészségpénztár (OEP) támogatása változatlan összegű, holott a szakma mintegy 20 százalékos támogatásnövekedést tartana méltányosnak. Ráadásul az érvényben lévő tébéárak a fürdők önköltségi árainak csupán az 50-75 százalékát fedezik. A szövetség és az OEP között az egyeztetések még tartanak – jó fél éve már, hogy megkezdődtek -, és míg a társadalombiztosító új szolgáltatásokat venne fel a támogatott listára, a fürdők inkább a mostaniak árának a rendbetételét szeretnék elérni.

Kevés az állami segítség

A hazai fürdők technológia felszereltsége, a szolgáltatások színvonala enyhén szólva nem sorolja őket a világ élvonalába, ellenben az árszínvonaluk közepesnek, illetve közepesen magasnak minősíthető. Elérhetőségük a közlekedés szempontjából sok esetben szintén nem megfelelő. További probléma, hogy a szakorvosok, gyógytornászok, wellness-szakemberek száma az igényekhez képest alacsony, és az egész ágazatban marketingszemlélet-váltásra lenne szükség.

A szakemberek szerint hiányzik a tartós állami szerepvállalás e turisztikai ág fejlesztésében. Annak ellenére gondolják így, hogy a legjelentősebb gyógyturizmus-fejlesztés még a Széchenyi Terv Turizmusfejlesztési Programja keretében valósult meg, amit a 2002-es kormányváltás után a Magyar Családi Egészségőrző Program folytatott tovább. S az európai uniós pályázatok között is találhatók olyanok, amelyek erre a célra igénybe vehetők.

A gyógy- és termálfürdők mellett külön cikket érdemelnének a gyógyszállók. Hévízen 1976-ban létesült az első, önálló gyógyászati szolgáltatásokat is nyújtó hotel, és harminc év alatt számos gyógyszálló épült a településen, továbbá Zalakaroson, Harkányban, Hajdúszoboszlón, Bükfürdőn és sorolhatnánk. Aminek eredményeként Magyarország szállodai férőhelyeinek mintegy 14-15 százaléka a termál- és gyógyszállókban található. E szállodák nagy része négy- és ötcsillagos, és jelenleg is ilyenek épülnek a legnagyobb ütemben. Foglaltságuk éves és országos átlagban 60 százalék feletti, de például hosszú hétvégéken, mint amilyen most, március 15-e után vagy húsvétkor volt, közel százszázalékos. S míg az átlagos szállodai tartózkodási idő 3,1 nap, ezekben a szállókban 3,7 nap. A piacvezető országokban viszont 8-10 nap, tehát van mit utolérni!