Egy férfi és egy nő a francia étkezéskultúráról

Antónia: Megadják a módját, de nem tart túl sokáig a főzés, mert a húst már felszeletelve vásárolják, és rengeteg a különböző háztartási gépük. Imádnak aprítani, szeletelni, a zöldségek felaprításának például annyi különböző módját ismerik, amennyit el sem tudtam képzelni, amíg nem láttam. De nagyon fontos az is, hogy számukra a főzés nem a konyhában, hanem a piacon kezdődik. A franciák ma sem a szupermarketekben szerzik be a húst, a sajtot, a zöldséget, a fűszereket, hanem hetente legalább egyszer kimennek a rengeteg piac valamelyikére, és ott nagy élvezettel válogatnak, szagolgatnak, kóstolgatnak. Nagy a kultúrája például a friss fűszernövényeknek, és a volt francia gyarmatoknak köszönhetően a legkülönbözőbb afrikai terményeket is megtalálják a vásárlók.

Michel: A francia konyha azért annyira gazdag, mert Lyon, a kikötőváros volt a központja, és az úri házakhoz a világ minden tájáról érkeztek szakácsok, magukkal hozva az otthoni recepteket. Nálunk ezek a receptek és ízek összekeveredtek, és kialakult belőlük egy sajátos egyveleg, amely minden nemzeti konyhából a legjobb hagyományokat őrizte meg és fejlesztette tovább.

A gyorséttermeknek, a hamburgerkultúrának máig sikeresen ellenáll a francia társadalom?

Michel: A gyerekek és a fiatalok időnként elmennek a McDonald’s-ba, mert divatos, de a felnőttek nem. A párizsi gyorséttermeket csak a turisták látogatják, mi, franciák nagyon büszkék vagyunk a konyhánkra, és vigyázunk arra, mit eszünk. Mennyire általános az, hogy a férfiak főznek?

Michel: A fiatalabb férfiak közül már sokan főznek, én is otthonosan mozgok a konyhában. A barátaim szeretnek hozzám járni vacsorázni, mert mindig meglepem őket valamivel. Szeretek kísérletezni, improvizálni, azt élvezem a legjobban, ha egyszerre fő a leves, rotyog a szósz, párolódik a hús, sül a kenyér, és miközben mindezt felügyelem, még a desszertet is elkészítem. A nagyon jó minőségű félkész ételeknek, alapanyagoknak köszönhetően alig egy órába telik, amíg az egész vacsora elkészül, addig éppen hogy megiszunk egy pohárka konyakot vagy pezsgőt.