Egy szomorú asszony szép története

Aztán született még egy kislány. Éltek boldogan, szeretetben, szerény körülmények között. Aztán egy nap szörnyű tragédia történt, az ifjú férjet baleset érte. Huszonöt évesen Eszter öt maradt özvegyen, két pici gyerekkel. Nem tudta, hogy mi lesz vele, csak azt, hogy gondoskodnia kell a gyermekekről, fel kell nevelnie őket.

A történet egy korábbi szereplője a félénk traktoros gyerek megtudta, hogy a kedves lány, kiből más asszony lett, megözvegyült. Úgy érezte, hogy eljött az ő ideje. Megkereste hát Esztert, s felajánlotta, hogy társa lesz, és segít neki felnevelni a kis árvákat. Eszter nem tudta mitévő legyen, hiszen gyászban volt a szíve, kétségbeesett volt, s ugyanakkor nagy teher nehezedett a vállára. A pap azt tanácsolta neki, hogy fogadja el ennek a jó embernek a közeledését. Így hát összekerültek. A nagyszülők nem örültek, hogy menyük új életet kezd, ezért lépten-nyomon bántották, a kicsiket el akarták perelni. Kis idő elteltével gyermekáldás köszöntött az új családra, hiszen a jó embernek csak ennyi volt a vágya: egy saját gyermek. Szegényen, de boldogan élt ez a család. Eszter is, párja is dolgoztak azért, hogy a gyereknek jó legyen. Nem volt lángoló szerelem, helyette kölcsönös tisztelet, szeretet, emberség. Mert mindketten nagyon jó emberek, jószívűek, jó szándékúak. Mindent megbeszéltek, mindenről együtt döntöttek. Szépen haladtak előre. A gyerekek közben felnőttek, s a két árva hamar kiröpült otthonról. Túl korán, ezt Eszter igen nehezen viselte, bele is betegedett. Céltalanná vált az élete az árvák önállósodása után. Nem látta azt, hogy két embernek még nagyon nagy szüksége van rá, s ők azok, akik igazán szeretik. Végül a meggyötört asszony talpra állt. Hárman, ő, a férje és a legkisebb gyermeke egy titkos szövetséget hozott létre, melynek alapja, hogy egymásra számíthatnak és segítik egymást.