Egy szomorú asszony szép története

Mindig keményen dolgozott, fizikai munkát végzett. Szórakozásra nem maradt idő, sem pénz. Szerényen, becsületesen, dolgosan élni: erről szól az ő élete.

A legkisebb gyermek is kirepült otthonról, igaz ő nem férjhez ment, csak tanulni. Így ketten maradtak, ő és a férje. Azért dolgoztak, hogy ha hazajönnek a gyerekek, elhalmozzák őket. Erősen, keményen, mindig „odatette magát”. Talpraesett, aki kezébe veszi az ügyeket. Pár éve azonban férje megbetegedett. Egyre súlyosbodott az állapota. Eszterre rátört a félelem érzete, hogy mi lesz vele, ha párja nem gyógyul meg. Hálás volt ennek az embernek, aki felnevelte a gyermekeit, aki társa lett az életben. Igaz, nem udvarolt neki, nem mondott szép szavakat, de számíthatott rá. S egy nap férje elköltözött a túlvilágra. Immár másodszor kellett megélnie társának elvesztését. Minden rá maradt, rászakadt, de legfőképp az egyedül lét. Harminc évet nem lehet csak úgy kitörölni az életéből. Nem lehet szavakkal leírni azt az érzést, mely Eszter arcán volt, mikor halott férjének gyöngyöző arcát törölgette, mielőtt lezárták volna a koporsóját. Eszter egyedül maradt, betegen, megtörten.

Régóta ismerem már őt, láttam ereje teljében. Jó nagydarab asszony, mosolygós, piros pozsgás arccal, szürke szemekkel, nap barnította bőrrel. Aki számára a gyermekei és a férje a legfontosabb. Főz nekik, gondjukat viseli és aggódik miattuk. Vejeit, unokáit is nagyon szereti. Kicsit türelmetlen, s mindig fél attól, hogy rossz fog történni, hiszen neki már bőven jutott az életben a csapásokból. A férje halála teljesen megbénította, feladta a küzdelmet.

Tudom, hogy nagyon erős asszony, s talpra fog állni. Igen keserű az ő élete, de nagyon szereti. Annyi jóság, gondoskodás, szeretet van benne. Az ő barátai a gyümölcsfák, a virágok, a macskák, a kutyák, a szabadon élő állatok is. Egyszerű, szerény lélek, aki mindenért megküzdött az életében. És hatalmas szíve van… Egyszerű és nagyszerű asszony, ki szegény, de a lelke nagyon gazdag.