Egy torokszorító történet az anyai sorsról…
A kezébe vette, gyengéden simította végig, mint egy gyermek arcát. Minden egyes eret érezni akart, magába szívni az ősz utolsó lüktetését, a hulló ágak és virágok sírását…
Valójában már nem is bántotta az egész, inkább leült az asztal mellé, és befűzte a makulátlanul tiszta papírt a gépbe. Vontatottan ütni kezdte a billentyűket. Aztán percekig elnézegette azt az elsárgult falevelet, ami Isten tudja, melyik ősszel jegyezte el magát. Hónapok óta itt heverhetett az asztalon. Érdekes: idáig fel sem tűnt neki. A kezébe vette, gyengéden simította végig, mint egy gyermek arcát. Minden egyes eret érezni akart, magába szívni az ősz utolsó lüktetését, a hulló ágak és virágok sírását…
K.V.
Facebook hozzászólás
Hozzászólás zárolva.