Elindult alattam a föld!
A változás szükségszerű minden ember életében. Vannak melyek külső hatásokra, s vannak melyek saját, belső indíttatásból erednek. Vannak, akik nehezen alkalmazkodnak az új helyzetekhez, s vannak, akik minden szempontból előnyt kovácsolnak belőle.
Bár külső szemlélő véleményét is kikérhetjük, a valóságot és a saját érzéseinket még a legjobb barátunk sem ismerheti. Egy objektív értékítélet maximum a keretet adja meg választásunkhoz, minden esetben szűrjük át önmagunk érzésein.
Fogalmazzunk meg kérdéseket: mi a célom? A változás előrevisz céljaim elérésében? A rövidtávú veszteségek hosszútávon kompenzálódnak? Érett vagyok a változtatásra?
Az eddigi helyzetemből mindent kihoztam, vagy tudok még hozzátenni és ezáltal segíteni fejlődésemen? Terhes-e számomra ez a kapcsolat? Mennyit profitálok és mennyit vesztek, ha nem változtatok?
Bárhogyan is döntsünk: a választás és változtatás gondolata is elegendő, hogy átértékeljük olykor helyzetünket.
A nemleges válasz is válasz, választás, ha a megszokott úton folytatjuk tovább.
Ne féljünk a változásoktól, mert amint becsukódik egy ajtó, nyomban kinyílik egy másik! Ettől színes a világ, ezáltal képes az emberiség a legnagyobb fejlődésre.
Könnyű aggyal végigvinni, könnyű olykor maga a lépés is, és mint tudjuk maga a változás is fájdalomcsillapítás, egy darabig.
De ne feledjük el, egyszercsak jönnek, visszajönnek a hétköznapok. Amik átalakítása, az életmódváltás és annak rutinszerű beépülése életünkbe nem kis idő, sem feladat.
Máshogy kell élni, máshol esetleg és új szabályokat kell létrehozni.
Ezek a feladatok nem kevés embert összezavarnak, nem kevés nő, férfi érzi magát ehhez gyengének és inkább feladja, visszahátrál, önmagát is becsapva.
Hiszen érzelmileg is összezavarodik- törvényszerűen.
De ne feledd a bomlás elindult, a láb ha egyszer elindult…. nem csak bomlás és hátrálás.
Változás! (Pedig olykor érzed, hogy belehalsz)
Hozzászólás zárolva.