Elítélendő-e a prostitúció?
Megoszlanak a nézetek arról, vajon mennyire önként vállalt életút a prostitúció. Elítélendő-e a prostitúció? Igen. Ha igen, akkor minden olyan tényezővel együtt, amely szerepet játszik a létrejöttében.
A visszaélések társadalmi elfogadása
Hosszabb távon kedvezőtlen folyamatokat indíthat meg, ha a társadalmi tűrésküszöb túlságosan magas, tehát ha az adott társadalom tolerálja a tisztességtelen alku helyzeteit, mind az egyén, mind a csoport szempontjából. Miért ne élvezhetne valamilyen védelmet az az eladó, aki tisztességesen végzi a munkáját a nagy multikkal szemben? De senki sem gondolja komolyan, hogy védelmet élvez. Kerül-e ma reálisan elég erős helyzetbe az, vagyis alkupozícióba olyasvalaki, aki társadalmilag nem számít elég jelentékenynek? Pedig minden munkának, szerepkörnek objektív értéke keletkezik, annál fogva, hogy szükség van rá. Ennek azt kellene jelentenie elvileg, hogy alkupozícióba kerül az, aki egy munkakör megfelelő elvégzésére képes. Ezzel szemben ez távolról sincs így.
Áll az alku?
A társadalomban tolerált alkuhelyzetek minősége is jelzi, hogy a prostitúció mennyire vonzó életpálya egy olyan ember számára, aki a kötelező iskolai képzés folyamán semmiféle olyan érdeklődési kört nem bírt felfedezni magában, ami leköthetné, és akiben a környezet sem tudott egyetlen olyan adottságot sem felismerni, ami kiemelhetné a szürke tömegből. Az emberek többsége egyszerűen csak jól szeretne élni, ami önmagában ugyan nem vezet ahhoz, hogy a megvetett és megbélyegzett társadalmi réteghez, a prostituáltak csoportjához tartozzon, de miközben elkülöníti magát tőlük, voltaképpen osztja a csoport kiindulópontját. Ha csak három közül lehet választani, a tisztes szegénység, a kilátástalan nyomor vagy a sokkal jobb élet ígérete között, akkor lehetséges-e egyáltalán, hogy valaki a tisztes szegénységet választja egy olyan társadalomban, amelyben veszteseknek, szánalmas hülyéknek tekintik a szegényeket?
Erkölcsi elpiszkolódás
Mindkét fennmaradó választás az erkölcsi elpiszkolódást vonja maga után, de reálisan választható-e a tisztes szegénység, a tisztes gazdagságról már nem is beszélve, úgy, hogy a tisztes szegénység döntését is újra és újra, naponta meg kell hozni, mert a keveset hozó állás sem jelent létbiztonságot?
Hozzászólás zárolva.