Elmegyek a munka temetésére, de Éljen május elseje!

„A munka szabaddá tesz”-volt a kapun Auschwitzban, sajnálom,  de muszáj leírnom! A munka ünnepén. Akkor sem a dolgozók találták ki ezt a manipulációt. Ha ma lenne a munka temetése, ma sokan jönnének el, persze, ha nem szorítaná őket a muszáj, a rezsi, a gyerekek, a hitel, az üres zsebbel jöttünk a világra hiába vagyok zseni, sem okos, sem jó munkaerő bélyeg…lehet, hogy fotelból néznék a temetést.

De örömmel dolgozni jó!

Mindenki szeretne gazdag lenni, álomképünkben megtalálható a semmittevés a napsütéses, homokos tengerparton. Vágyott állapot az, hogy ne kelljen dolgozni, legyen elegendő pénzünk, s mindent megadhassunk magunknak. Sokan ezért güriznek.
Kevesen el is érik az anyagi függetlenség állapotát, de a többség osztályrészéül a kemény munka jut.

Teher alatt nő a pálma – ezt érezzük, mikor sokat dolgozunk, s egy idő után rádöbbenünk, hogy a teljesítés milyen hatással van ránk. Sok ember számára a munka adja meg az élete értelmét. Persze, ha megtehetnék, akkor nem ténykednének ennyit, s nem a munka jelentené a legfőbb tevékenységet.

Május elseje a Nemzetközi Munkásmozgalom ünnepe volt, vagyis a Munka Ünnepe. Ma már nem az, de nehezen tudjuk elfelejteni, hiszen a munka életünk egyik legfontosabb szegmense.

Dolgozunk, méghozzá keményen. Sokat, mert kell a pénz! Sokat, mert a legtöbb embernek az egyetlen bevételi forrása a munkából származó jövedelme. Sokat, mert hozzászoktunk. Sokat, mert kell!

S különben is, mit csinálnánk, ha nem dolgoznánk? Persze, azért jó lenne kevesebbet…

Néha jó lenne megízlelni, hiszen egy életünk van.

Az előző rendszerben elképzelhetetlen volt, hogy valaki ne dolgozzon. A munkakönyv volt az egyik legfontosabb dokumentum. A munkakerülő minősítés stigma volt, amely megbélyegezte az egyén sorsát. Aki sokat dolgozott, azt sztahanovista emlékéremmel jutalmazták. A munkanélküliség hivatalosan nem létezett.

Ma, aki sokat dolgozik, arra azt mondják, hogy munka-alkoholista. A munka értelmet ad az ember életének. Voltaire Candide című műve jut eszembe. Candide a létező világok legjobbikát keresi, sok helyen megfordul, sok mindent lát és kipróbál, de csak nem találja azt, amit keres. Még Eldorádóba is eljut, mely a bőség és az ígéretek földje, de ez is csalódást okoz neki. Bölcs tanítója mutatja meg számára az utat, "Vár a munka a kertben!" – mondja Pangloss mester. "Ne gondolkozz, ne ideákat kergess, hanem dolgozz, s megtalálod a helyedet, az életed értelmét!" – ez ennek a tanításnak a lényege.