Első lakásom története

            Első látásra szerelem volt a miénk. A lakással. Ahogy megláttam, tudtam, hogy ő kell nekem. Álmomban sem gondoltam volna, hogy lehetőségem adódhat a külvárosba, nem bérházba költözni, ahol még kertem is lehet. Már másnap megtelefonáltam nekik, hogy én leszek a Vevő.

            Addigra már hosszú órákat töltöttem mindenféle átalakítási tervekkel, miként is fogom belakni, berendezni. A barátaim egyik ámulatból a másikba estek, mikor elmeséltem nekik, milyen színeket, mintákat, berendezési stílust találtam ki. Bújtam a szaklapokat, könyveket, jártam a boltokat, újabb és újabb ötleteket kaptam. Műszaki rajzot készítettem, és – mivel mérőszalagom nem volt – vonalzóval méregettem le a lakás-tartozékokat, fürdőkádat, tűzhelyt, hűtőt, mi hova fér el, és milyen képet fog mutatni. Minden részletre kiterjedően megvoltak a terveim, már csak kivitelezőt kellett találnom. A nehezebb munkákra, mert feltett szándékom volt, hogy a munkák java részét én fogom elvégezni, mindig is élveztem az ilyesféle munkákat, amikor kreativitásra, kézügyességre van szükség. Gondoltam- naivan – egy hét elegendő lesz a festésre, berendezésre, kiegészítőkre, 27 négyzetméter (+ galéria!) nem lehet nagy munka.

            Így nézett ki a lakásom: a bejárati ajtón túljutva az ember rögtön a konyhába lép. Hossza három méter, szélessége 2,5. Nem szeretem, ha nincs egy kis előszoba, ezért le akartam választani üvegtéglafallal egy kis 2,5×1 méteres előszoba részt. A bejárati ajtóval szemben, a konyhából nyílt a fürdőszoba, tőle balra a mosogató, jobbra a tűzhely. Ez volt a második pont, amin változtatni akartam. Megnyitni a fürdőt a szoba felé, és befalazni az eddigi bejáratot. Egyrészt plusz teret nyerek a konyhában, másrészt kényelmesebb, ha a szobából nyílik. A szobába a konyhából, jobbra lehetett bejutni. Az ajtótól jobbra – vagyis azon a falrészen, ahonnan a lakás bejárati ajtaja is nyílik – az ablakok, balra pedig a 1,5 méter szélességre előreugró galéria található. Nos, én ide, a galéria alá terveztem a fürdőajtót (máshova nem is lehetne), de így le kell vágni kicsit a galériából, hogy kényelmesen elférjünk mellette a fürdőbe menet, így a majdnem 4 méteres hosszából 3 méter marad. A konyha és szoba közötti falat pedig meg akartam szüntetni, mégpedig ablakos-boltívesre, ugyanúgy az ajtót is, kis helyen ugyanis teljesen feleslegesek az ajtók, csakis a fürdőszobára kívánatos, de oda is csak tolóajtó, máshol csak helyet foglalja. Úgy terveztem, az ajtót kissé arrébb nyitom meg, mint ahol most van, és szép arányosan jobboldalon is, baloldalon is egy-egy boltíves ablakocska nyílik a szobára. A boltívet terméskővel fogom kirakni, a szoba fala sötétvörös lesz, a berendezés viszont teljesen világos, tört-fehér és arany, a padló parafából készül majd, a konyha nap-sárga, az előszobába beépített szekrény kerül, és a maradék bútorok nádból, vagy bambuszból készülnek. A boltíves ablakocska elé kerül a nappali sarok, a galériára a háló, a galéria alá a számítógép sarok, ez a fal – az ablakkal szembeni – tiszta tükör lesz, az remek térnövelő hatású. A fürdőszoba üvegcsempével lesz burkolva, a mennyezete szintén tükör, ez is térnövelő hatása miatt, és kádat terveztem bele. Ritkán veszek ülőfürdőt, de biztos vagyok benne, ha csak zuhanyfülke volna, nagyon hiányozna a kád. A konyhát az előszobától leválasztó üvegtéglafal lábazatán saját készítésű mozaikminta díszíti majd, és tele lesz a lakás növénnyel, persze ízléses mennyiségben. A lényeg valamiféle rusztikus, régies hatás, kivéve a fürdőt, ami modernségével egy kis változatosságot fog hozni.