Eltűnhetnek a régi nagy márkák?

Laura Cohen, a Brit Kerámiaszövetség vezérigazgatója szerint a Waterford Wedgwood csődjéhez jelentősen hozzájárult az is, hogy az elmúlt húsz évben világszerte megváltoztak a táplálkozási szokások. Míg anno az étkezések nagyon formális társadalmi konvenciók szerint zajlottak, a mai trend a minél egyszerűbb, gyorsabban elrendezhető terítékek irányába mutat – nyilatkozta a szakértő a The Independent magazin számára, de hozzátette, ő hisz a vállalkozás és a brand fennmaradásában, nagyon elszomorítaná, ha a Wedgwood csupán muzeális tárggyá válna.

Megváltozott értékmérés

Josiah Wedgwood saját korában mint üzletember és mint dizájner is előremutatót alkotott. Felismerte, hogy a dinamikusan vagyonosodó városi középosztály szívesen hangsúlyozza új státusát olyan étkészletekkel, amelyek korábban királyi házakhoz kötődtek. De míg akkor a míves porcelán a társadalmi hovatartozás kifejezője volt, ma más az értékmérő, és ritkán kerülnek elő a vitrinből nagyanyáink féltve őrzött szervizei. Hasonló kategóriájú új porcelánokat pedig csak egy szűk réteg vásárol.

A divatok gyorsan irányt váltanak, és bizonyos, manapság szélesedő fogyasztói bázist jelentő társadalmi körökben inkább az aktuális formatervezési irányt leginkább képviselő, trendinek kikiáltott dizájnműhelyekből kikerülő darabok a luxus szimbólumai. És ez nem csak a porcelántárgyakra igaz. Nem kivétel a bútor sem: ma már nem a kézzel faragott, antik garnitúra fémjelzi az elitet, hanem sokkal inkább a kortárs formatervező által jegyzett darab. A tömörfa és a kézi munka már nem képviseli ugyanazt az értéket, mint akár ötven évvel ezelőtt. Sőt, nemritkán a pozdorjalapokból előállított bútor drágább, ha a megfelelő márka szerepel a cédulán. A tartósság pedig már nem is olyan fontos szempont, hiszen a divat jön és megy. Bár, ki tudja, hogy e válságos idők nem hoznak-e e téren is változást.

A gyökerek, úgy látszik, lazulnak, és generációk során lassan megkoptak az évszázados hagyományok, konvenciók. A mostanában zajló folyamatok arra figyelmeztetnek, hogy egyes esetekben a stílusdiktálók ereje győz a márkák történelmi értéke felett. És ez gyakran a használati értékkel sem magyarázható.