Ember, hova mész?

A füledbe ordít ilyenkor, figyelj rá és most mutasd meg, mit jelent neked, és talán rájössz arra is, hogy szereted. És tovább repít a dolgod, a szükség. Mert minden nap rutinosan teszed a takarítónői, a megélhetési feladataid, válaszolsz az iméljeidre, avagy csak elolvasod….Szalad az élet.

Már csak megérint az, ami régen leállított.

Aztán mindennapos a sikerélmény, avagy a kudarc, – teljesen mindegy.

A napok csak menjenek. A havi fizetetésből élőknek kihívás minden hónap, a tehetőseknek virtuális a pénzcsörgés, máshogy erő.

Az idő megy és szalad. És megy akkor is, ha felnevelsz gyermekeket, úgy-ahogy tudod.  Persze mindenki a maga "tehetsége" szerint elszúrja…, de ez legalább későn derül ki.

Sok volt ebből- abból, talán magadból…és nem tudni a végeredményt.

Hiába szalad az élet, manapság átszalad már mindenen.

Nem áll meg, ahogy kellene!

A gyermek sem áll meg, nem tud belénk kapaszkodni.

Álmainkban válaszolunk az elszalasztott mondatokra, pillanatokra.

Beálltunk egy ütemre, egy zene, és tempó nélküli ütemtelen kavarodás muszáj ritmusra és megyünk.

Hova?