Fantáziálni szigorúan tilos!
Valamit nagyon magyaráz a kis fantáziavilágával felvértezve egy kislány ismerősöm. Leintem, hogy csak képzelődik, valójában nem létező dolgokat fecseg össze. Este kicsit magamba nézek: nekünk, fölnőtteknek miért kell megölnünk minél hamarabb a dolgozó gyermeki fantáziát?
Valójában úgy tűnik, féltékenyek vagyunk a gyerekek azon kincsére, amivel képesek magukat kizárni a nyers valóságból. S talán mivel bennünk már nincs meg ez a képesség, a másikból is igyekszünk kiűzni. Ezzel pedig olyan buborékokat pukkasztunk ki, amikre örökre emlékezni fognak a gyerekek. Saint-Exupéri is azt írja, a felnőttek kedves megjegyzései után felhagyott a rajzolgatással.
„Így mondtam le hatéves koromban nagyszerű festői pályafutásomról. Kedvemet szegte 1. és 2. számú rajzom kudarca. A nagyok semmit sem értenek meg maguktól, a gyerekek pedig belefáradnak, hogy örökös-örökké magyarázgassanak nekik.”
Hozzászólás zárolva.