Farsang farka
Egy szlovák hiedelem szerint, aki farsang utolsó napján hal meg, a pokolba jut, mert ezen a napon zárva van a mennyország.
A vízkereszttől hamvazószerdáig tartó időszakot hívják farsangnak, amelynek három utolsó napja „a farsang farka” a fékevesztett öröm és mulatozás ideje volt. Ez vidám, tavaszelőző ünnepség, mely a nagyböjttel ér véget. A katolikus egyház liturgiájában ez a rövidebb évközi idő, ilyenkor a remény színében, zöldben misézik a pap.
Farsang a tavaszvárás pogánykori, igen változatos képet mutató ünnepeiből nőtt ki, gyakorlatilag a zajos mulatozás, a tréfacsinálás, bolondozás, eszem-iszom és a párkeresés, udvarlás időszaka. Magyarországon a farsangi szokások a középkorban honosodtak meg, és számos idegen nép hatása érvényesült bennük. A tél és a tavasz szimbolikus küzdelme, amely már az óév temetésével kezdődik, a farsangban ér a tetőpontjára. A telet jelképező bábot valami módon elpusztítják: vagy a vízbe „fojtják” vagy elégetik. Ez a télkihordás, téltemetés és az ókori római szaturnáliákból eredeztethető. A fiatalok beavatását, termékenységük elősegítését szolgálta az ókori falloszkultusz, melynek során a felvonuló férfiak óriási hímvesszőt kötöttek a megfelelő helyre. Innen ered a „felkötjük a farsang farkát” kifejezés, amit a mulatozásba, vendégségbe indulás előtt használtak eleink.
A Magyarországon közismert farsang elnevezés a bajor-osztrák Fasching szóból ered.
Magyarországon már Mátyás korában divatban voltak bizonyos itáliai mintákat követő álarcos mulatságok, sőt II. Lajos udvarában harci játékokat is rendeztek. Az egyház kezdetben rossz szemmel nézte a fékevesztett mulatozást, az ördög művének tartotta és üldözte is. Minden igyekezetük ellenére azonban nem tudták visszaszorítani a nép hagyományaiba erősen beleivódott rítusokat.
A farsang farkának minden szokása gonoszűző, tisztulatot adó, termésvarázsló. Ilyen a zajos kongózás, hajnalozás, az állakodalom, a hamis bíróság, a tréfás temetés, amely a falu bűneinek eltemetésével együtt a tél „elhantolása” is; de ilyen a turizás, sardózás, a turka, a busó, és kuka (dőre) járás is. Farsang ünnepéhez kötődik Magyarországon a népi színjátszás kialakulása.
Hozzászólás zárolva.