Felsőoktatás = alibi a semmittevésre?
Meggyőződésem, hogy sok főiskolás, egyetemista esetében a válasz: igen. Harmadik éve járok egyetemre, és ez alatt az idő alatt sikerült motiválatlan emberek százait megismernem.
Míg sok motiválatlan ember tanul kisebb-nagyobb hévvel a majdani hivatás elsajátítása végett, addig sok motivált fiatal egy az egyben csak a munkának szenteli magát. Bár kapcsolati tőkéjük nagy, ha egyszer mégis kihúznák alóluk a talajt, nincs papír, amire támaszkodhatnának. Bár a fiatalon munkába álló „sztahanovisták” folyamatosan tanulják szakmájuk csínját-bínját, nem rendelkeznek azzal az elméleti alappal, ami ugródeszkaként szolgálhat egy új szakma elsajátításához. Tehát hosszú távon ez is ugyanúgy jelenthet zsákutcát, mint a „jobb híján” tanulás.
Nem utolsó sorban pedig a tanulással párhuzamosan végzett munka felvértezi az embert. Ha valaki apránként megszokja, hogy „élesben megy a játék”, akkor nem éri sokként a felsőoktatásból kikerülve, hogy a határidők nem úgy működnek, mint a flexibilis vizsgaidőpontok, és hogy az index leadási határidő túllépését büntetni hivatott pénzösszegek (nagyon) sokszorosát lehet elbukni.
Hozzászólás zárolva.