Félúton a Fekete-tenger és a Fekete-erdő között

Klaudia és Richárd terveik szerint május 2-án, vasárnap lépnek át a magyar határon és így hamarosan elérnek a 2850 kilométeres út feléhez. A gyakorlott kajakozó páros olyan kihívást keresett magának, amire tudomásuk szerint korábban más még nem vállalkozott. A háromhónaposra tervezett túra már eddig is számos kihívást jelentett: a Duna Deltájában és az átkelőkön extrém hullámzással, az út elején szokatlan hideg időjárással kellett megküzdeniük, míg végig sátorban alszanak és önmagukat látják el élelmiszerrel. Az izgalmas kalandnak célja is van:  a Bátor Tábornak és a hazai folyók tisztaságáért küzdő PET Kupa kezdeményezésnek gyűjtenek adományokat.

Váratlan meglepetések
„Még csak az út felénél vagyunk, de már tudjuk, hogy minden nehézség ellenére megérte, hogy belevágtunk ebbe a túrába. Bár a koronavírus miatt minden országban kevesebben vannak a vízen, mégis mindenki, akivel összefutottunk nagy szeretettel fogadott minket. Szerbiában bárkivel találkoztunk, meginvitált minket egy kávéra vagy ételre. Romániában egy fagyos erdőben vertünk tábort, ahol összetalálkoztunk egy vadásszal. Nagy meglepetésünkre az idegen pár órával később visszatért és a kunyhójából egy jó nagy adag forró teát és ételt hozott nekünk” – mesélte Klaudia.

A csodálatos, legtöbbször elhagyatott tájak látnivalói mellett váratlan meglepetések is érik a párost: április elején szokatlan mozgásra lettek figyelmesek a vízen; mint kiderült két sas verekedett össze és a vízbe zuhanva vergődött. Richárd a kajakjának orrára segítve mentette ki őket a szárazföldre. Az erről készült és Facebook oldalukon megosztott videót már több ezren nézték meg a világ minden tájáról.

Előre nem látott nehézségek
A koronavírus idején biztonságosan utazni nem könnyű, olcsó, vagy kényelmes, de erre számítottak a tervezésnél. Az alapos előkészületek ellenére március elején váratlanul hideg időjárással szembesültek, a betervezett napi átlag 30 kilométeres evezéseket sem tudták tartani, mert reggelente órákra volt szükségük az éjjel megfagyott ruháik felolvasztásához és kiszárításához. Mélypontként azt a két márciusi napot élték meg, amikor szembeszél és a hófúvások miatt egyáltalán nem tudtak haladni a megrakodva 70-80 kilogrammos hajóikkal. Még áprilisban is előfordult, hogy ellepte őket a hó, de ekkor is sikerült átlagosan napi 8 órát evezniük, ami a kihívások ellenére egyértelmű siker volt.
Nincsenek kísérőhajóik, sem parti támogatás, a páros csak egymásra számíthat a nyílt vízen.

„A túra során kiemelten fontos az egymás iránti bizalom, hiszen a folyón sokszor több tíz kilométerre vagyunk bármilyen lakott területtől, így egy-egy veszélyhelyzetben csak egymásban bízhatunk.”

A mobilunk persze nálunk van, amit napelemről töltünk a hajókon. A Telenor támogatja az utazásunkat, ami nagy segítség, mert így van egy online digitális svájci bicskánk, amit bárhol, bármelyik országban használhatunk. Így nézzük a térképet, a várható időjárást, tájékozódunk a helyi szabályozásokról és a COVID helyzetről, közvetítünk a közösségi média követőinknek, és persze tartjuk a kapcsolatot a családjainkkal, akik azért nagy aggodalommal engedtek el minket erre a küldetésre, de köszönjük, jól vagyunk, hamarosan Magyarországon láthatjuk egymást” – mondta el Richárd.