Figyelj oda! Hazudik vagy csak fantáziál a gyerek?

A gyerekek hazugságait három csoportba sorolhatjuk:

A haszonelvi hazugsághoz a gyerek azért folyamodik, hogy általa valamilyen előnyben részesüljön, vagy elkerüljön egy kellemetlenséget. Tipikus példája ennek az iskolában szerzett jegy letagadása, meghamisítása. Ennél a viselkedésnél nagyon fontos mind az iskolai, mind a családi környezet reakciója. Ha a család figyelmetlen, vagy túlságosan hiszékeny, az ennek a hazugságnak a rendszerességéhez vezethet. De ezzel egy időben a túlságosan szigorú és moralizáló reakció is egy egyre hazudozóbb magatartást eredményezhet. A megfelelő viselkedés tehát, ha a család jelentőséget tulajdonít a hazugságnak, elmagyarázza, hogy ez miért helytelen, de nem erősködik túlságosan, s így lehetőséget ad a gyereknek, hogy megértse a hibáját és változtasson viselkedésén.

A kompenzáló hazugsággal a gyerek nem egy konkrét előnyre akar szert tenni, hanem egy olyan képet igyekszik megteremteni vele, amit elérhetetlennek tart. Például amikor egy gyerek úgy beszél a családjáról, hogy azt gazdagabbnak, nemesebbnek, egységesebbnek írja le, mint amilyen valójában. Ez a fajta hazugság nagyon gyakori a gyerekeknél hat éves kor alatt, és később pszichológiai problémákra deríthet fényt.

A kóros hazudozás az igazság letagadásának olyan súlyos formája, ami többé-kevésbé akaratlagos, tudatos, és kitalált mesék kreációjához vezet. A kóros hazudozás akkor lép fel a gyereknél, ha súlyos szeretethiányban szenved. Attól, hogy a gyerek kórosan hazudik, még nem kell betegnek tekinteni. Bizonyos esetekben ez egyfajta pszichológiai érettségről tesz tanúbizonyságot, ami a szülőktől való fokozatos függetlenedés felé mutat. Másrészről az igazság és a hazugság, valamint a realitás és a fantázia közti különbségtétel elsajátítására utal.

Csak akkor lehet valamilyen pszichológiai zavarra gyanakodni, ha a hazugságok állandóak és visszatérők. Ebben az esetben a hazugság a tinédzserkor során fokozatosan elmebajhoz vezethet.

B.B