„Földhöz verte magát és artikulátlanul üvöltött”
Egy nyugodt, végtelen türelemmel megáldott barátnőm történetét idézem, aki próbált úrrá lenni kétéves csemetéje dührohamain. Kisfia különösen nehéz esetnek bizonyult: az összes hiszti-kezelési eljárásnak makacsul ellenállt, pedig az anyja az égvilágon mindent kipróbált.
„A bevásárlóközpont üvegliftjében lifteztünk már egy ideje föl-le. Egyszer csak kiszállt a szökőkútnál, majd minden átmenet nélkül üvölteni kezdett. Lehajoltam hozzá és megkérdeztem tőle, mi a gondja – erre földhöz vágta magát és még nagyobb hangerőre kapcsolt. Szerettem volna felvenni és megölelni, hogy megnyugodjon, de elemi erővel rántotta ki magát a karomból – ekkor már tombolt. Nyugodt hangon mondtam neki, hogy szeretem és számíthat rám, ott leszek mellette. Leültem vele szembe a padra és vártam, hogy befejezze.
Egyre több ember gyűlt körénk: a vásárlók megtorpantak, a környező üzletekből kijöttek az eladók, a nevelési módszereimet kritizáló megjegyzések kíséretében, végül egy biztonsági őr is előkerült és felszólított, hogy csináljak már valamit a gyerekemmel, aki ezúttal nem csendesedett. Kénytelen voltam kirángatni ficánkoló és üvöltöző gyereket a parkolóba, erővel betuszkolni a gyerekülésbe, ráerőszakolni a biztonsági övet. Ekkor kitört belőlem a zokogás és hazafelé egész úton sírtam.”
Aztán a kisfiú egyszer csak kinőtt a dackorszakból.
Bár minden kisgyermeknél előbb-utóbb jelentkezik a szülők rémálmának nyugodtan nevezhető időszak, sokuknál beválik egyik-másik módszer, amit a szakemberek javasolnak. Lássuk ők hogyan vélekednek a témáról, és mit javasolnak a bajban lévő szülőknek:
Egy két-három éves gyermek képtelen arra, hogy dühkitörését elnyomja, még akkor is, ha szülei megpróbálnak szigorral hatni rá. Ezzel sokszor éppen az ellenkezőjét érik el: a kis zsarnok egyszer csak felfedezi, hogy dühkitörésével hirtelen a figyelem központjába kerül, s a következő adandó alkalommal is élni fog a tombolás, a kiabálás, az ellenkezés eszközeivel. Ha látja a gyerek, hogy dühösek vagy idegesek a tombolása miatt, akkor elérte célját, mert érzelmi reakciót váltott ki. A legrosszabb, ha miden erővel igyekeznek rájönni hisztijének a kiváltó okára, s a gyermek kívánságának eleget is tesznek, mert akkor a kicsiben rögződik az a tapasztalat, hogy céljai elérésének ez a módja. A hisztizőnek mindig szüksége van „vevőre”, tehát elég gyakori, hogy éppen az édesanyjának hisztizik leginkább, akihez a legszorosabb érzelmi szálak fűzik.
Hozzászólás zárolva.