Gyerünk! Állj fel, különben véged van!
Már hosszú ideje nem hallottam róla, amikor a hétvégén az utcánkban összefutottunk. Éppen albérletet keresett. Kisírt, vörös szemei alatt hatalmas karikák jelezték, jó néhány álmatlan éjszakán lehet túl.
Nem bánom a sok nehézséget, amelyben részem volt, mert rajtuk keresztül edzőttem. Megérte az árat, amelyet fizetnem kellett érte.
Mindent megoldhatsz, édes lányom – fordult az elképedt barátnőmhöz. Lehet, hogy most a gödör mélyén, a pokol alján érzed magad, de egy hatalmas rugaszkodással kijuthatsz belőle. Küzdj meg az ördöggel is, ha talpon szeretnél maradni – fejezte be a bölcs szónoklatot, majd, mint aki jól végezte dolgát, felhajtott egy pohárka vöröset, és kibicegett a mankójával.
– Fantasztikusan bölcs a nagyapád – fakadt ki hirtelen felocsúdva a barátnőm. Aztán ő is felhajtott egy pohárka vöröset, és csillogó szemekkel, búcsúzkodva kifordult az ajtónkon.
Sokkal jobb színben volt. És nem a bortól…
Hozzászólás zárolva.