Ha a szoknyád mesélni tudna…
Nők kosztümben, miniben, otthonkában, nadrágban. Más-más stílus, más-más élet. Valamit mutatni akarnak magukból, mesélni valamit magukról szavak nélkül is. De mit?
Miről árulkodik a nő öltözködése, tették fel nekem a kérdést. Röviden: mindenről. Hosszabban: hát… semmiről. Árulkodik a pénztárcájáról, a sajátjáról, vagy a férjééről vagy a barátjáéról. Árulkodik a magányáról vagy a társaságáról, a koráról, az ízléséről és persze annak hiányáról.
Árulkodik a divatról, a lelki állapotáról, társadalmi státuszáról. Ha egy apró virágmintás otthonka mesélni tudna, felvirágoztatnánk a szociográfia lankadó műfaját. Nekem egy matlaszé pongyola – házmester az ötvenes évekből. A még nálam is fiatalabbak kedvéért: a matlaszé az egy vastag, bolyhos bélésű, ám kívül fényes, többnyire tűpettyes anyag volt. A rózsaszín barhett – vidéken barhent – pizsama a Lipováczné a harmadikról, aki mindig ebben kergette el a gangról a gyerekeket. Az említett anyag szintén meleg bolyhos textilia volt, amelyből női fehérneműt készítettek a hideg és férfiak ellen védekező asszonyságok számára.
Na de hagyjuk a történelmet, pláne a nosztalgiát. Az ifjabb nemzedék, amely a divatban is naprakész, egy szempillantás alatt felméri kortársát és megállapítja, kartárs-e vagy csak úgy van. Ha farmerre szűk szoknyát húz az illető, tudja, amit tud. Elefántkabát kistáskával – oké, ha tini. A felsőbb évjáratok ugyanebben – röhej. Az éjszakai bárok nőnemű közönségének álom koktélruháiról nem vagyok autentikus nyilatkozni. Tudom, hogy jó, ha csillog, jó, ha bordós, mályvás tónusú. Ha valakinek nem áll jól ez a szín? Pech.
Ha fekete a ruha – az mindig trendi. Ha jól áll, fiatal a viselője vagy francia, ha nem áll jól, akkor kövér. A legjobb magyar tervező bánja, hogy nálunk nem sikk a kis fekete ruha. Öregek és kövérek vagyunk hozzá. Meg szegények. Mert a kis feketéhez jó anyag, jó szabás és jó plasztikai sebész kell. Ugyancsak az idézett hölgy zárja el a nagy fehér gallér vagy a sál menekülő útját. Idézem: az olyan banyás. Jómagam – noha természetesen fiatal vagyok és üde, valamint 48 kiló – fájó szívvel búcsút vettem imádott feketémtől. Néha, nyáron, ha le vagyok sülve és kialudtam magam, megkockáztatok egy kivágott feketét, ami arról árulkodik, hogy kialudtam magam és napoztam.
Hozzászólás zárolva.