Ha egyedülálló szülő vagy, erre nagyon figyelj…!

Annak, hogy valaki egyedül neveli gyermekét, számtalan oka lehet. ( válás, egyik szülő halála, leányanya, aki már a kezdetektől egyedül neveli gyermekét…stb.) Az nem igaz, hogy az egyszülős család semmiben sem különbözik a hagyományos családtípustól. Ez egy speciális életforma, melynek vannak előnyei is, de leginkább hátrányai. Gyakran illeti meg őket a „csonka család”, „szükségmegoldás” megnevezés, mely azért nem éppen helytálló. Sok példa igazolja, hogy ez az életforma rengeteg, ugyanolyan lehetőséget biztosít egy gyereknek, mint egy hagyományosnak nevezett család.

Néhány tanács:

• Férfiak nélkül nem megy! Be kell látnunk, nekünk anyáknak, hogy gyermekünknek igenis szüksége van férfi példaképre. Teljesen mindegy, hogy lány vagy fiú gyermekről van szó, kell, hogy legyen a közelében egy férfi, akivel tartalmas kapcsolatot tud kialakítani. (pl.: egy nagypapa) A fiú gyermekeknek nagy szükségük van férfi példaképre, hogy megtanulják férfiúi szerepüket, megtalálják nemi identitásukat. Felmérések igazolják, hogy olyan fiúknak, akik férfi példakép nélkül nőttek fel, sokkal több problémájuk van a szexualitással, a lányok pedig nehezebben tudnak megbirkózni a férfi nemmel.


• Nem szabad a másik – gyermekkel nem együtt élő – szülőt becsmérelni, a gyermeket ellene fordítani.


• A gyermek nem lehet társpótló. Nem szabad neki kiönteni a lelki problémákat, nem használhatjuk fel lelki szemetesnek Nagyon nyomasztó tud lenni egy gyermek számára, és félelemérzést kelt benne, elbizonytalanítja. Szüksége van egy gyereknek arra az érzésre, hogy a szülője kézben tartja a dolgokat, számíthat rá, ha olyan helyzetbe kerül, védelmet talál mellette. Nem baj, ha szomorúnak, vagy sírni látja a szülőjét, de nem szabad a gyermeknél megszabadulni a lelki problémáktól. Mindezek persze a gyermek életkorától és fejlettségi szintjétől is függnek.
  



• Ahogy egyre nő a gyermek, fokozatosan távolodik el, válik felnőtté. Néha szüksége van arra, hogy eltávolodjon anyjától és mással ossza meg kicsi titkait. Ez a szerep általában az apával kezdődik, aki fokozatosan ösztönzi a gyermeket, hogy másokhoz is közeledjen, majd folytatódik a barátokkal, tanítókkal. Aki egyedül neveli gyermekét, valakivel pótolnia kell az apai szerepet, akivel tartalmas kapcsolatba kerülhet a gyermek, aki ellensúlyozhatja az anya meghatározó szerepét, támaszt nyújthat. Muszáj engedni a gyermeknek, hogy mások is fontos szerepet játszanak az életében.


• A gyermeknek joga van tudni, kitől származik. Ha nem ismeri az édesapját, akkor is kötelessége az édesanyának, hogy fényképekkel, elbeszélésekkel valósághű képet mutasson be róla.


• Soha ne veszekedjenek a gyermek előtt! Kettesbe próbálják megoldani a gondjaikat, a gyermeket hagyják ki belőle. Nem az ő problémája!
  



• Soha ne kényszerítsék, hogy válasszon kettejük közül! Nem kell a másikat túllicitálni, nem kell versengeni, hogy kit „szeret jobban”! Ezek felesleges harcok! A gyerek pedig belebetegszik!

Egyes kutatások azt bizonyítják, hogy azok a gyerekek, akiket egy szülő nevel fel, hamarabb lesznek önállóak, napjaikat egyedül szervezik meg, készek felfedezni a világot. A legfontosabb, hogy a gyermeket szeressék, és a számára legjobb döntéseket hozzák! Mindez nem könnyű feladat!