Ha együtt esztek, boldogabbak lesztek
Apa a TV előtt, anya a kanapén a kicsivel, a nagyobbik gyerek az asztalnál. Ha idáig jutottunk, már nehéz változtatni. De nem lehetetlen. Meg kell próbálni. Mert minden közös étkezés egy lehetőség: hogy harmonikusabb legyenek kapcsolataink, és megőrizzük egészségünket.
Életkép: Apa éppen hazaért, csinált magának két szendvicset és leült a TV elé. Kapcsolgatja a csatornákat, miközben majszolja a kenyeret. Hugi az etetőszékben (ami szinte a szoba közepén áll, hogy semmit ne érjen el kezecskéivel) elmélyülten keni szét magán a zöldborsó főzeléket. Az első osztályos Dani egyedül ül az étkezőasztalnál, előtte a vacsorája, de csak ímmel-ámmal eszik, mert közben izgatottan meséli, mi történt az iskolában. Anya – miközben szintén a szendvicsét igyekszik bekapni – háromfele próbál figyelni: rászól apára, hogy „vigyázz, ne morzsázz le!", igyekszik élénken reagálni Dani beszámolójára" Igen? Nahát!" felkiáltásokkal, s közben hugi szájába próbál beügyeskedni újabb kanál főzeléket.
Ismerős a kép? Netán nálatok, vagy barátaitoknál is így zajlik mindennap a vacsora? És, hogy folytatódik? Vajon Dani végül megeszi-e a vacsoráját, vagy – látván, hogy igazán senki se figyel rá – otthagyja a felét, és bánatosan, vagy sértődötten elvonul zuhanyozni, és eltűnik az ágyban. Apa, megunván hugi malackodását és a „hangzavart", felkapja kislányát, és elviszi fürdeni. Anya pedig kimerülten hátradől a kanapén, és magába tömi a maradék szendvicset.
Ha nálatok nem is pont így zajlik, de a magyarok 30%-ánál valami hasonló képet lehetne rajzolni. Legalábbis az derült ki egy nemrégiban, a Knorr által végzett kutatásból, hogy több millióan vannak, akik nem ülnek le egy szépen megterített asztal mellé, közösen párjukkal, vagy családtagjaikkal, hogy együtt étkezzenek. Igaz – a kutatás erre is rávilágít – nagyon sokan vannak (a válaszolók 84%-a), akik valójában vágynak arra, hogy közösen étkezzenek. Jogos a kérdés: akkor miért nem teszik meg? Nos, lehet, hogy nem is érzik, tudják, hogy mi a jelentősége?
A legfontosabb, hogy ha közösen ülünk egy rendesen megterített asztalhoz EGYÜTT vagyunk. Nem csupán fizikailag vagyunk közel egymáshoz, hanem lélekben is jobban egymásra tudunk hangolódni. Figyelni tudunk arra, hogy mit mond a másik, el tudunk rajta egy cseppet gondolkodni, megvitatni, véleményt formálni, vigasztalni, dícsérni, tervezni, vagy éppen eldönteni valamit – közösen.
Hozzászólás zárolva.