Haldokló kultúra

Az egyik fontos dolog, ami miatt az én generációm, és a nálam fiatalabbak nem igazán olvasnak, az a sajnálatos tény, hogy egyszerűen nem tudunk olvasni. Az alsós gyerekeket erre nagyon rosszul tanítják meg. Rohannak a tananyaggal, és a cél, hogy a gyerek fél év alatt tudjon olvasni. Persze, lehet, hogy megtanul, de kérdés, milyen minőségben. Anyukám mindig azt mesélte, náluk szinte négy évig nem is volt igazán más tantárgy csak olvasás, írás, számolás, de azt aztán nagyon aprólékosan, lassan, részletesen tanították. Meg is tanulták jól. Én emlékszem, hogy nálunk még bizony felsőben is többen voltak, akik alig tudtak olvasni. És mostanában is egyre több ilyen hírt hallok. Márpedig az, aki nem tud jól olvasni, természetes, hogy nem fog élvezni egy nehezebben emészthető klasszikus művet. Megunja, lerakja, és inkább a gondolkodást nem igénylő könyveket és újságokat választja. És ezzel egy nagyon fontos, lelki és intellektuális fejlődést elősegítő élménytől fosztja meg magát. Értelme megreked egy bizonyos szinten, és valóban azt fogja a legfontosabb hírnek, eseménynek tartani, amelyeket a média belésulykol. Hiszen nem tanul meg gondolkodni…

Persze mindezt megoldhatná részben az iskolai oktatás. Ott meg lehetne a gyerekekkel szerettetni ezeket a műveket. Ehhez azonban olyan oktatási rendszerre volna szükség, mely ezt elősegíti. Valahogy úgy, ahogyan az amerikai filmekben látható, ahol a gyerekek hosszú hónapokig foglalkoznak a klasszikus irodalommal, játékosan, gyerekekhez illően, eljátszva egy-egy jelenetet, így a gyerekek szinte észre sem veszik, ahogy lényükké válik egy-egy klasszikus író, költő, és műveik. Nálunk viszont, véleményem szerint, sajnos inkább hátráltatják ezt a folyamatot, például úgy, hogy sokszor nem a gyerekek szellemi érettségéhez mérve választják ki a kötelező olvasmányokat. Emlékszem, én is rossz szájízzel olvastam őket, melyeket felnőttként én magam veszek kézbe. Akkor nem mértem fel megfelelően, csak vonakodva olvastam, szinte oda sem figyelve, csak azért, mert kötelező volt. Rengeteg olyan mű van, melyeket nem lehet akármelyik korosztálynak tanítani. Mi is tanultunk ilyet, és persze nem értettük az egészet, csak szenvedtünk tőle. Hiszen ahhoz, hogy egy művet élvezhessünk, fontos, hogy érteni is tudjuk. Mögé kell látnunk, értenünk az írót, és a történelmi körülményeket is, melyek között a mű készült. Ezt gyakran elfelejtik megértetni, sőt megszerettetni az iskolásokkal. Sajnálatos módon sok esetben maga a tanár sem egészen érti az adott művet teljes mértékben. Vagy ha érti is, nem szereti, nem tartja igazán fontosnak, viszont benne van a tantervben, és le kell adnia az anyagot. Egy ilyen, vonakodva, félgőzzel leadott tananyag után viszont nem csoda, ha a gyerekek is félgőzzel, fanyalogva olvasnak.