Harcom a rák sötétségével 3.rész
Kitántorogtam a folyosóra, ahol éppen rendet teremtett az egyik orvos. Kiküldte a betegeket a külső folyosóra, mert túl sokan voltunk. Hát bizony nagyon sokan voltunk. A külső folyosón is sokan voltunk, de nem látszottunk, nem voltunk szem előtt, nem zavartunk. Igaz itt sem volt szék, de a huzat és hideg elviselhetetlen lett egy idő múlva.
Az agyam tisztán tudta, hogy nemcsak az orvostudomány kezében vagyok. Tudtam, hogy nélkülem nem megy, és azt is tudtam, hogy a csodákra is képes vagyok, de hogy mi az, ami elindít ebből a semmi állapotomból, azt nem tudhattam.
Azt is tudtam biztosan, hogy kapkodni, sürgetni az időt, és segítséget kérni felesleges.
Szeret engem a Jóisten, mondom mostanában sokszor. Hiszen jó volt tudnom, hogy sokan szeretnek. Pontosabban szólva, sokan ajánlották a segítségüket.
Aki jól szeretett, az a Húgom, életem állandó társa, aki felforgatta volna értem a világot, és a hangja is elment, amikor leállítottam. Tőle óriási dolog volt, hogy alárendelte magát nekem. Ugyanakkor a szíve még a nagymama érzésre is készült.
Marinak egyszerre kellett feldolgozni egy élet születését és a halál érintését.
És nagy szerencsémre olyan emberek vesznek körül és olyanok a munkatársaim is, hogy nem ismerhettem meg tőlük az átlagember reakcióit. Nem riadtak el a rák szótól, sem tőlem, így nem éreztem magam kiközösítve. Ők tájékozottabbaknak bizonyultak magával a betegséggel kapcsolatban is, mint én.
Lassan a szemem, fülem érzékenyebb lett a hamis, felesleges szóra, befele is elkezdtem élni.
A csodák pedig jöttek mindenhonnan. Azonnal kiderült, hogy Matyi fiam gyermekkori barátjának édesanyja nagyon jó gégész, és persze éppen abban a kórházban.
Zsuzsi. A bizalmam első perctől megvolt, tudtam csak ilyen embernek hihetek. Minden sajnálkozás nélkül közölte, hogy nincs semmi nagy baj, igaz, hogy rosszindulatú a rák, de szerinte nem kell műtét. Azonnal intézkedett, a szövettani műtét időpontjáról, CT vizsgálatról, az onkológiára és a sugárkezelésre is bejegyzett, mivel tudta, és meg is mondta, hogy a vizsgálatok semmi meglepőt nem hozhatnak.
Protekcióval egy hónap a várakozás az onkológiára, hat hét a sugárkezelésre. Hosszú volt így is. A vizsgálatok és az idő felőrlő volt.
Hozzászólás zárolva.