Harcom a rák sötétségével 3.rész
Kitántorogtam a folyosóra, ahol éppen rendet teremtett az egyik orvos. Kiküldte a betegeket a külső folyosóra, mert túl sokan voltunk. Hát bizony nagyon sokan voltunk. A külső folyosón is sokan voltunk, de nem látszottunk, nem voltunk szem előtt, nem zavartunk. Igaz itt sem volt szék, de a huzat és hideg elviselhetetlen lett egy idő múlva.
A folyosók.
Befele forduló, vagy fecsegő beteg, mindegy, valahol egyformák voltak. Embertelen szűk helyeken szürkére kiszolgáltatottan az uralkodó orvosoknak. Órákat, félnapokat állva várakozva, a folyosók keskeny, fülledt, de hideg tereiben érezhető, tapintható volt a halálközelség magánya. Ki-ki a maga történetét élte, vagy csendben, vagy harsányan. Kíváncsi mindig volt, tanácsot kérő is akadt. Végighallgattam őket, nem tehettem mást. Mindenki mást mondott, mást tanácsolt, de egy darab sikertörténetet sem hallottam. Mondták, feltétlenül szedjek Béres-cseppet, de mást nem is szedett senki.
-Az Avemar túl drága és rossz az íze is, mondták a kérdésemre. Ez nagyon abszurd egy alig élő ember szájából. -Vagy sugár, vagy kemoterápia, ezt alkalmazták az orvosok és a vége mindig sebészet, bölcselkedtek.
Így utólag, de akkor is feltűnt valami, és máig nem értem. Nemcsak azért, mert az elején voltam a dolgoknak, később is tapasztaltam, hogy mindenki nagyon egyszerű embernek tűnt. Az volt az első gondolatom, hogy ide csak a szegény emberek járnak.(de akkor, hova mennek a tehetősebbek?- Vagy őket elkerüli a rák?) Morbid.
Nagyon rossz hatással voltak rám sorstársaim.
Pszichológust keressek, és ne álljak szóba senkivel, tanácsolta Zsuzsi, az orvosnőm. Kaptam tőle három nevet, elérhetőséget is, de ő sem ismerte az orvosokat. Persze, azonnal el is vesztettem őket. A kérdés ezzel egy időre megoldódott. És persze felírt xanaxot, amit feltétlenül kell, hogy szedjek. Naponta 3×1! Nem szedtem, ki sem váltottam.Végig ellenálltam. Nem akartam eltompulni.
Tudtam, és a Húgom által kapott és vett könyveimből is világosan kiderült, hogy ezzel a betegséggel nemcsak az orvosoknak, szereknek van dolguk. Csak úgy van esélyem, ha a lelkem is megdolgozom. Nyitott akartam lenni mindenre. Falni akartam a könyveket, de rövid időn belül nemcsak, hogy hányingerem lett szó szerint az egésztől, de rájöttem, hogy nincs recept. Nekem kell megtalálnom a gyógyulás mikéntjét.
Hozzászólás zárolva.