Harcom a rák sötétségével 3.rész

Kitántorogtam a folyosóra, ahol éppen rendet teremtett az egyik orvos. Kiküldte a betegeket a külső folyosóra, mert túl sokan voltunk. Hát bizony nagyon sokan voltunk. A külső folyosón is sokan voltunk, de nem látszottunk, nem voltunk szem előtt, nem zavartunk. Igaz itt sem volt szék, de a huzat és hideg elviselhetetlen lett egy idő múlva.

Vártam a sugárra, és megkaptam. A sugárkezelő, a fénysugár, Ági volt, az asszisztens.

Emberi hangon, kedvesen, rám figyelve, mindent elmagyarázva, megnyugtatva emberként kezelt.

Nem emlékszem mikor voltam ennyire hálás. (De igen, most már tudom. Az első gyermekem megszületésekor kezet csókoltam az orvosnak.)

Ági szavaitól magamhoz tértem, embernek éreztem magam és kis ingásokkal végig az is maradtam, nem "a beteg".

Folytatjuk