Harcom a rák sötétségével 4. rész
Rég írtam az előző részt, és ugye semmi sem véletlen. Már nem szeretem felvállalni, nem érzem a lendületet, a dolog hősi része az első gyógyult diagnózis kiadása után megszűnt. A környezetemnek is hosszú volt ez a tűrés, hiába voltam jó beteg, vagy nem jól voltam jó beteg. A színdarab végét várták jogosan, a miheztartás végett, az élet oly kénytelen törvényei szerint,- igazodni akartak.
Még a volt férjem is, akiről szintén nem akarok lemondani a rend kedvéért sem, hiszen szerettem, hát még a nagy csodásan színes családomról, akik többek mindenkinél és a csodálatos barátaimról, akik mindig jobban tudják mint én, hogy erős vagyok.
Szóval érek, érlelődöm valamire, és ez nekem sem izgalom, csak türelem…és ez bizony manapság ….
Facebook hozzászólás
Hozzászólás zárolva.