Hát ez az, amit nem lehet elég korán kezdeni…!
Mindig egyedül jött. Megitta a szokásos hosszúkávéját, elfogyasztotta a habos citromos süteményét, mosolyogva elcsevegett a pincérlánnyal, kiolvasta az újságokat, aztán kelletlenül odébb állt.
– Fizetni szeretnék! De gondolj magadra is…!
A borravalót is felejtve a meghatódott pincérkisasszony egy hatalmas puszit nyomott a kicsi arcára…
Valószínűleg ő is meglepődött, milyen ellenállhatatlanul kedves is az, aki egy kis polgári nevelés kap…
Facebook hozzászólás
Hozzászólás zárolva.